A más néven kifejezésterápiának vagy egyszerűen csak mozgásterápiának is hívott módszert használó foglalkozások természetesen nagyon sokfélék lehetnek. Magyarországon főként a csoportos foglalkozások terjedtek el – ilyenkor hetente-kéthetente egyszer-kétszer találkoznak a résztvevők és a terapeuta. A terápia ideje alatt (amely egy-két év szokott lenni) szigorú fogadalmat kell tenniük, miszerint a foglalkozásokon kívül nem találkoznak, nem kommunikálnak egymással – ez segíti, hogy a csoportfolyamat zárt, követhető legyen mindenki számára. Hazánkban mostanában terjednek el az egyéni mozgásterápiák, amelyeken csak egyetlen páciensre kell figyelnie a terapeutának.
Egy tipikus, csoportos mozgásterápiás foglalkozás négy fő részből áll. Először mindenki bemelegít, mint egy normál edzésen, hiszen az izmok, ízületek merevsége még a szabad tánc esetében is okozhat sérüléseket.
Ezután következik valamiféle szabad mozgás („tánc”), amely lehet egyéni, páros vagy csoportos. Ilyenkor a terapeuta gyakran egyszerű, a mozgásra vonatkozó témákat ad a résztvevőknek, például: Mozogjunk úgy, hogy a tér három síkjából csak az egyiket használjuk – a padló síkján, aztán a fal síkján, aztán pedig az előre-hátra mozgás síkján! Vagy a résztvevők olyan páros gyakorlatokat végeznek, amelyekben a becsukott szemű táncost a nyitott szemű párja orientálja, segíti vagy csak megfigyeli. Vagy: mindenki a maga módján álljon fel, majd üljön le, és tanítsa meg a módszerét először a párjának, majd mindenkinek. Nagyon sokféle ilyen mozgásgyakorlat van, s a terapeuta instrukciói gyakran nem is tartalmaznak érzelmi vagy a tudat működésére vonatkozó elemeket, hanem csak puszta mozgásjavaslatok.
A foglalkozás utolsó két, záró részében az addigi szabad, elengedett mozgás tudatosítása történik. Ilyenkor a résztvevők beszélgetni kezdenek egymással, és a saját, különféle mozgásmintáikhoz szimbólumokat kapcsolnak, majd a legutolsó részben pedig megosztják egymással az élményeiket. Ekkor mesélhetik el, milyen érzés volt például becsukott szemmel futni, miközben a nyitott szemű társ vezetett, vagy hogy játékként vagy inkább akadályként élték meg azt, amikor a fal síkjában kellett mozogniuk. Lényegében ez a megosztás abban segít, hogy a mozgás által felkavart érzelmi világ elemei megfelelően erős megvilágítást kapjanak.
Ennél a leírásnál jóval sokrétűbb a mozgásterápia világa, s a módszer meglepően sokféle betegség, illetve mentális probléma kezelésére alkalmas – de erről majd a legközelebb írok.
