Ha már a tánc- és mozgásterápiáról ennyit beszéltünk, talán nem árt, ha a kineziológia tudományával is foglalkozunk. Először is nem árt tudatosítani, hogy amit a napjaink médiájából és közbeszédéből tájékozódó ember kineziológiának vél, azt a tudományos közmegegyezés szerint leginkább „alkalmazott kineziológiának” hívják.
A „sima” kineziológia (vagy humán kineziológia) valójában az emberi mozgás általános tudománya, amely egyaránt tanulmányozza a mozgás fiziológiai, pszichológiai és mechanikai aspektusait. A biomechanikában (vagyis az élő dolgok mechanikájának a megismerésében), az ortopédiában, az edzéstudományban, a sportpszichológiában, illetve a rehabilitáció területén használják különösen a kineziológia eredményeit. A fentieken kívül természetesen fontos szerepe van az anatómiának és az idegkutatásnak a kineziológia fejlődésében. A kineziológusok többsége manapság főként a sport területén dolgozik. Magyarországon is lehet kineziológus képesítést szerezni, posztgraduális képzésben.
Ezt a komplex diszciplinát nem érdemes összekeverni az „alkalmazott kineziológiával”, napjaink egyik új, holisztikus, gyógyító módszerével, amelynek létjogosultságát számos kutató és gyógyító vitatja. Lényegében George Goodheart amerikai csontkovács nevéhez fűződik a tudomány megalapítása. Goodheart eredetileg izomgörcsöket akart feloldani, és ennek kapcsán fölfedezte, hogy az adott izom feszes állapotát a vele ellentétes izom erősítésével is meg lehet szüntetni. (Ha például combunk hátulsó fele túl feszes, az elülső oldalának a tornáztatásával elérhetjük az eredeti feszesség feloldódását.)
Később aztán más felfedezéseket is tett, például hogy a test egészen távoli pontjainak a masszírozása is okozhatja bizonyos izomfeszülések megszűnését – olyan területekről van szó, amelyek látszólag semmiféle összefüggésben nem állnak a problémás izommal. Ezek után fölfedezte, hogy a véráramnak, a különböző táplálékoknak, az érzelmeknek, a hagyományos kínai orvoslásból ismert meridiánoknak, illetve az akupunktúrás pontoknak hasonló hatása van.
A kineziológia – mint holisztikus gyógyító módszer – mindig használja az ún. izomtesztet. Ennek a során gondolatban elkülönítenek egy izmot a többitől, és ellenőrzik a működését: tart vagy nem tart (erős vagy gyenge). Ehhez gyakorlott tesztelő szükséges. A diagnosztizálás során kérdéseket tesz fel a kineziológus (ezek lehetnek fizikai vagy lelki kérdések) a páciensnek, ám nem a verbális válaszból, hanem a megjelenő izomtónusból von le következtetéseket. Az alkalmazott kineziológia elmélete alapján, mivel minden izom kapcsolatban áll az ínreflexekkel, az idegekkel és az aggyal is, az izomtesztek eredményéből az egész rendszert zavaró tudattartalmak, gondolatok, félelmek és belső konfliktusok jelenlétére is következtetni lehet.
A fotón a jobb oldalon álló kineziológus izomtesztelést végez. Fotó: Piechjo _ GNU
Mindez szépen és jól hangzik – kérdés azonban, mire lehet használni az alkalmazott kineziológiát. Erről legközelebb lesz szó.
