George Goodheart, az alkalmazott kineziológia megalapítója szerint „A test soha nem hazudik, ha a megfelelő kérdést tesszük fel a megfelelő módon.” Kevés kijelentéssel tudnék ennél jobban egyetérteni, habár lehet, hogy komoly vitáim lennének a kineziológusokkal, ha a megfelelő módot meg kellene határozni. (A kineziológia eredetileg egyfajta sporttudomány. Ezekben a posztokban azonban az ettől eltérő szemléletű és fókuszú módszerrel foglalkozom, amelyet a „goodheartisták” alkalmazott kineziológiának hívnak, és számos, további, alternatív elnevezés is létezik. Az egyszerűséget kedvéért most ezeket mind kineziológiának fogom hívni.)
Az a mód, ahogyan a kineziológus meghatározza, mi lenne a páciens számára a leginkább hasznos gyógyító módszer, gyakran nem sokban különbözik a diagnosztizálásétól. Egy kineziológiai szakmunka szerint például ha valaki májproblémákkal jelentkezik a kineziológusnál, akkor alapvetően a mellizom válaszreakció alapján érdemes a betegség kezelésének a mikéntjéről dönteni, amennyiben az adott izom eleve „gyenge” választ ad. A kineziológus ilyenkor különféle tápanyagokat nagy mennyiségben tartalmazó ételfajtákat rágat a beteggel, s ha a mellizom „erős” választ ad, akkor az adott tápanyag (pl. A vitamin) nagyobb mennyiségű bevitelében látja a gyógyulás kulcsát.
De előfordulhat, hogy, mondjuk, a kineziológus úgy találja: egy betegség hátterében alapvetően mentális problémák húzódnak meg – pl a betegnek az apjával való rossz viszonya . krónikus fejfájáshoz vezetett. Ilyenkor nem ritka, hogy a kineziológus mindenféle mantrák elmondásával és -mondatásával kísérletezik, különböző, meghatározott elemekből álló mozdulatsort gyakoroltat mindennap heteken át, de előfordul ilyenkor a hipnoterápiás „feloldás” is, illetve számos más eljárás is. Ezek célja körülbelül az, hogy integrálják, illetve feloldják a traumás emléktartalmakat, s ezáltal megszüntessék a testben ezek miatt fennálló egyensúlytalanságokat.