„19 éves, vékony alkatú fiú vagyok. 178 cm és 68 kg. Kidolgozott felsőtestet szeretnék. Neki is álltam a munkának, de nem tudom, hogy szednem kellene-e valamilyen tömegnövelőt, más táplálékkiegészítőt, esetleg szteroidot" – ezt a kérdést egy ismeretterjesztő fórumon tették fel egy orvosnak, s azért idézem most, mert szerintem igen jellegzetes attitűdre világít rá. Fiúk, férfiak tíz- vagy százmilliói szoronganak hasonló problémáktól.
Már a kezdet kezdetén szögezzük le, hogy aki 19 éves, 178 centi és 68 kiló, annak NORMÁL a testtömegindexe, vagyis orvosi értelemben nem számít soványnak. Ha az illető mégis vékonynak érzi magát, annak sokkal inkább társadalmi okai vannak – számos körben szinte divat hatalmasnak lenni, s most nem (csak) a magyarországi elhízásjárványra utalok. A mindennapokba beszivárgó testépítő kultúra szinte akkora hatást tesz számos férfi önértékelésére, önképére, mint a pornográfia. „Ja, hogy másoknak akkora karja, bicepsze, mellizma stb.-je van – akkor én kevésbé vagyok férfias, mert nekem nincs akkora…”
Természetesen a tudati mechanizmus, ami eljuttat valakit a „gyúrás világába”, ennél összetettebb, hiszen az egésznek általában az általános önértékelési zavar és az arra épülő szorongás az alapja: „sikertelennek, szerencsétlennek érzem magam”. Ez a negatív önkép nem feltétlenül kapcsolódik a nemi szerepekhez vagy a párválasztáshoz, ugyanakkor nagyon nem véletlen, hogy annyi tizenéves fiú pumpálja magát hatalmasra. A serdülő és a fiatal felnőtt kor számos bizonytalanságán szeretnének átevickélni új, nagyobb testük segítségével. A cél a pillanat uralása. Már ragadozó halaknál – vagyis az evolúciós ranglétrán bőven az ember alatt elhelyezkedő fajoknál – is megfigyelték, hogy attól függően minősíti a másik, közeledő élőlényt zsákmánynak vagy veszélynek, hogy az adott állat mekkora területet takar ki a retináján. Egyszerűbben fogalmazva: a nagy hal megeszi a kishalat – és sose fordítva. Alighanem ez az ősrégi mechanizmus kezd működésbe azoknál is, akik a bennük lévő szorongást a testük megnagyításával szeretnék elérni.
A gond csak az, hogy a gyakorlati testépítés már régen nem az az ártatlan sport, ahogyan a 20. század elején elindult. És a sok-sok tájékozatlan fiatal, akit csábít a nagy bicepsz, bizony gyakran keveredik a tiltott és egyben káros szerek világába.
