Az első gerinces állatok – egyszerű halak – kb. 525 millió évvel ezelőtt jelentek meg. Mintegy 300 millió éve szaporodtak el a Földön az első kétéltűek, vagyis az első, lábbal is rendelkező állatok. Kb. másfélmillió évvel ezelőttig minden gerinces állat „vízszintes életmódot” élt, s az evolúció során egyre finomodó és tökéletesedő gerinc ehhez alkalmazkodott. Hogy eredetileg miért állt két lábra az ember, arról komoly vitákat folytatnak a tudósok – a mai legvalószínűbb elmélet szerint a szavannai életmód késztette erre a döntésre őseinket, ugyanis a magas fű miatt nem láttak rendesen. Akár így volt, akár másképp, az elmúlt másfélmillió év során testünk csak korlátozottan tudott idomulni a két lábra álláshoz. Orrunk melléküregei közül pl. több a kifolyási szint alatt helyezkedik el, így ezekben panghat a váladék, arcüreggyulladást okozva – egy tehénnek nincs ilyen problémája. A felegyenesedés következtében evolúciósan megerősödött a gátizmunk, ezért a nők nehezen szülnek – ellentétben, mondjuk, cicával.
Hasonló a helyzet a gerincünkkel is, amelyet a felegyenesedett életmód fokozottan terhel – különösen, ha függőlegesen kell nagy súlyt cipelnünk akár azért, mert ilyen tevékenységeket végzünk (cipekedünk, túl sokat és rossz mozgással teniszezünk), akár pedig azért, mert túlsúlyosak vagyunk. Ezenkívül az idő elteltével a porckorong egyre veszít víztartalmából (ahogyan testünk egésze is), egyre jobban összelapul, s a csigolyák eleve egyre közelebb kerülnek egymáshoz, csökkentve a rések méretét – ezért csökken a testmagasságunk, ahogy idősödünk, s ezért vagyunk egyre inkább ki téve a sérülés veszélyének. Amennyiben izmaink nem képesek RUGALMASAN tartani a gerincoszlopot úgy, hogy annak egészséges kanyarodásai is megmaradjanak, akkor csak idő kérdése, hogy porckorongproblémánk legyen.
Kép: Tkgd2007 - Wikimedia Commons
Összességében elmondható, hogy akkor is veszélyeztet minket a porckorongsérv, ha rendszeresen sok olyan mozgást végzünk, amellyel kiegyensúlyozottan, organikusan terheljük a testünket (ilyen mozgásforma pl. a jóga).
Porckorongjaink meglehetősen érzékeny szerkezetek. Ahogy korosodunk, a csökkenő víztartalom még inkább lehetővteszi a sérülésüket. Általában ún. „mikrotramutaizációk” (mikrosérülések) sora vezet el a porckoronsérv állapotához. Kezdetben ezeknek a sérüléseknek a következtében a korong összelapul, ezzel a csigályok túl közel kerülnek egymáshoz. Mivel kisebb a tér a csigolyák között, gerincünk apró ízületeit már csak természetellenes módon tudjuk mozgatni – ez tovább gyengíti, lapítja a porckorongok anyagát, s ilyenkor csak idő kérdése, hogy kialakuljon a porckorongsérv (gerincsérv).
Vagyis az egész problémáért azok az apró sérülések felelősek, amelyek fokozatosan kinyírják porckorongjainkat. Alapvetően kétféle okra vezethetők vissza ezek a sérülések.
Egyrészt a túlzásba vitt, helytelen mozgásminták okozhatják ezt a problémát. Ha pl. valaki sokat cipekedik, emel, és eközben nem tudja vagy nem akarja szimmetrikusan terhelni a testét. De akár a sok mezőgazdasági, kerti munka is okozhat porckorongsérvet, hiszen ilyenkor a jobbkezesek a jobb oldalukat, a balkezesek a ball oldalukat csavarják lefelé. A sok hajolgatás is problémákhoz vezethet, ha aztán ezt nem követi olyan mozgás, torna, amely az izmainkat az ellenkező irányban is terheli. Ezenkívül az ágyéki gerincszakasz csavarásával járó sportok is okozhatnak problémát – ilyen a tenisz, a squash (fallabda) vagy a golf.
Nemcsak a helytelen mozgásminták, hanem a természetestől eltérő testtartási szokások is porckorong-problémához vezethetnek. Ha pl. sokat és tartósan ülünk, akkor izmaink és az őket körbevevő kötőszövetek „beállnak” (ahogyan arról már az beszéltünk itt, az Egészségtrenden: http://egeszsegtrend.blog.hu/2015/10/31/testunk_torzulasai_medencecsavarodas_es_tarsai#more8039352), s a túlfeszült izmok összenyomják a vérereket. Ez a vérellátás enyhe zavarát idézi elő a porckorongokban, amelyek így nem jutnak elég oxigénhez, s hosszú távon károsodnak. Hasonló folyamatokat nemcsak a tartós ülés, hanem a tartós állás, a kemény talpú cipőben kemény talajon (betonon, aszfalton) való járás, a magas sarkú cipőben való gyaloglás, de akár a pszichés stressz is beindíthat. Tudati stressz esetén ugyanis ugyanúgy megfeszülnek az izmaink.
