A legtöbb ember e természet tereit készen kapja. Ezalatt azt értem, hogy a legtöbbünk nem válogat(hat)ja meg, hol él a Földön – ott fog élni, ahová született, és maximum annak a területnek bizonyos viszonyain tud alakítani, ám ezek gyakran nem lényegesek élettani szempontból. Például az ember kivághatja a fákat, hogy legyen helye építkezni és élelmet termelni – ennyiben változtatott a téren –, ez aligha fogja rövid távon megváltoztatni az adott tájék klimatikus viszonyait, márpedig ezek sokkal közvetlenebbül hatnak az egészségünkre, a hangulatunkra, végső soron egész életmódunkra. Természetesen bizonyos mértékig tudunk alkalmazkodni a szülőföldünk éghajlatához, én speciel mindig leesett állal bámulom az angolokat, akik öt fokos esőben is mezítláb, flip-flop papucsban rohangálnak – de hát nekik könnyű, ők ebben az időben nőttek fel.
Mindehhez képest a belső, épített környezetet az ember létrehozza, és ebben már a saját igényei a hagyományokkal együtt jóval nagyobb szerepet kapnak. Itt már van tere annak, hogy azzal kísérletezzünk, mi jó nekünk, mi nem – ám ez mindjárt fölveti annak a kérdését, miről hisszük, hogy jó nekünk, és miről nem. Aztán gyakran szembesülünk azzal, hogy amiről azt hittük, rossz, az jó, és fordítva.
A tér kellemes és hasznos elrendezésnek a szabályaival talán a kínai feng-sui foglalkozott először – ez a tudomány a természet és a lakóhely megjelenésének a törvényszerűségei megfigyelve próbál összhangot teremteni az ember és környezete között. Eredetileg a feng-sui felölelt minden, a térelrendezésre vonatkozó elképzelést, a városok és paloták kialakításától kezdve a sírok elhelyezéséig. A módszer középponti kérdése az volt, hogyan áramolhat a csí, az (élet)energia minél kedvezőbben s minél akadálytalanabbul. Ennek meghatározásához számtalan dolgot segítségül hívtak: a bolygó- és csillagállásokat, a terep elrendezkedését, az égtájakat, az anyagi elemeket és így tovább. A feng-sui a nagy kínai kivándorlások után elterjedt a nyugati kultúrában is, ám gyakran alaposan megváltozott formában, ezért ha feng-suival találkozunk Magyarországon, élnünk kell a gyanúperrel, hogy mutáns tudománnyal állunk szemben.
A feng-suinak számos olyan alapelve van, amelyet könnyű megfeleltetni a józan paraszti észnek – itt, a nem túl spirituális Nyugaton is. Például egy lakás el- és berendezése során nagy jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy senki se helyezkedjen el a nyílászáróknak háttal. Kétségkívül így kellemes és praktikus is, hiszen ha valaki az ablaknak háttal alszik vagy az ajtónak háttal dolgozik, akkor nem fogja látni a külső környezetet, illetve a belépő embereket – akik ráadásul lehet, hogy megtámadják! Érdekes módon kicsit arra emlékeztet ez engem, hogy hagyományosan a férfi lép be először a kocsmába, hogy az esetleges támadást ő viszonozza először.
A feng-sui más elemei azonban nem ilyen egyértelműen megítélhetőek, illetve gyakran juttatnak eszembe olyan modern, európai tervezőket, akik az organikus formákra esküdtek. A feng-sui nem javasolja, hogy túlzottan sok, egyenes felületű dolgot vagy éles, sarkos elemet helyezzünk el egy szobában, mert ezek mellett túlságosan gyorsan száguld el az energia, ami egy idő után feszültté teszi az embert. Ugyanígy nem javasolják a nagy méretű, uralkodó tárgyakat. Egyes feng-sui tanácsok egyenesen furcsák. Például az, hogy a hálószobában tartott gyerekjátékok, illetve gyerekkori emlékek károsan befolyásolják a szexuális életet, vagy az, hogy a kaktusz káros az életenergiákra nézve.
A fotón lévő hongkongi irodaház közepén lévő lyuk is a csí helyes áramlását biztosítja - Creative Commons, Timhill2000
Fontos hangsúlyozni, hogy már nagyon sokféle ága alakult ki a feng-suinak, és ezek nem is biztos, hogy mindenben egyetértenek. A feng-suiról szólva, azt hiszem, az alapelv a legfontosabb: harmóniában élni a környezettel.
