Modern világunkban természetes, hogy szinte minden bajra létezik orvosság. Csak az EgészségTRENDet támogató Roche önmagában sok tucat gyógyszert gyárt annak ellenére, hogy a fő profilját egyre inkább a biotechnológia (például diagnosztikus eszközök fejlesztése) teszi ki. Ha gyógyszert akarunk beszerezni, manapság a patikát vesszük célba – régen pedig inkább a természetet kutattuk e célból.
Senki sem tudja, ki és melyik gyógynövényt vagy ásványi anyagot használta először gyógyítási célra, de valószínűnek látszik, hogy nem ember volt az illető. Bármilyen furcsa is ugyanis, az állatok is gyógyítják magukat különféle szerekkel, és ez részben „tudatosnak” tűnik.
A csimpánzok például az Vernonia amygdalina nevű növény keserű hajtásait rágcsálják parazitafertőzés (bélféreg és társai) ellen. A kutatók megfigyelték, hogy a 2–5 méter magasra is megnövő bokor részeinek fogyasztásakor a széles mimikai repertoárral rendelkező majmok nyilvánvaló grimaszolással teszik egyértelművé, hogy az étel nem ízlik nekik – mégis megeszik, vagyis egyféle tudatosságot sejtet a viselkedésük. A tudományos érdeklődést is felkeltette ez a viselkedésük, és a növény alapos vizsgálata alapján kiderült, hogy többféle aktív hatóanyagot tartalmaz, mely alkalmas többféle, betegséget okozó élősködő kiirtására, elriasztására. Még maláriagyógyszerként is tesztelték a növény kivonatát afrikai betegek körében – több mint 70%-uknál ideiglenes javulást figyeltek meg, 32%-uknál pedig a kórokozó teljesen eltűnt a páciensek szervezetéből (igaz, ez az eredmény nem volt elégséges ahhoz, hogy további kutatásba invesztáljanak).
Nemcsak az emberszabású majmok (mint a múlt héten tárgyalt csimpánzok) képesek gyógyszerként használni bizonyos növényeket vagy ásványi anyagokat, hanem kevésbé intelligensnek tartott állatok is. Így például megfigyelték, hogy bizonyos európai szarvasok a sérüléseiket tőzeggel, illetve mohával fertőtlenítik, amelyet aztán agyagban, sárban való fetrengéssel rögzítenek a seben. Az emberi gyógyítás története is ismeri a módszert, például az első világháborúban igen elterjedt a sebek ilyen jellegű ellátása, sőt manapság is előfordul, hogy a modern gyógyászat ilyen célból használ tőzegmohát.
Az Amazonas őserdeiben élő papagájok is használnak agyagot, ám ők orálisan fogyasztják. A megfigyelések alapján sokáig úgy hitték, hogy a madarak valamiféle fontos ásványi anyaghoz jutnak hozzá ily módon, ám kiderült, hogy ennél kacifántosabb dologról van szó. A papagájok ugyanis számos növény olajban gazdag magját fogyasztják el annak ellenére, hogy azok mérgezőek. A vizsgálatok kimutatták, hogy az agyag fogyasztása semlegesíti a magvakban található mérgező alkaloidák jó részét, így a papagájok a veszély ellenére jóllakhatnak belőlük.