HTML

Egészségtrend

Mindenkinek eljön az életében az a pont, amikor érdeklődni kezd a saját egészsége iránt. Nekem is eljött. Persze, ennek mindig valami betegség az oka. Az első komolyabb problémánál elhatároztam, hogy nem elég mások tudására, tanácsaira alapoznom – magamnak is utána kell járnom az egyes kérdéseknek, és a mélyebb összefüggéseket is meg kell értenem. Az elmúlt évtizedek során sok tapasztalatot és tudást összegyűjtöttem, és úgy döntöttem, megosztom ezt azokkal, akik a költővel vallják, hogy „A jószándék kevés! Több kell: – az értelem!” Mert anélkül senki sem élhet egészségtudatos életet.

Friss topikok

Elhízás, testtudat, társadalom

2015.02.08. 19:29 EgészségTrend

Az elmúlt hónapokban sokat foglalkoztunk a legújabb korunk egyik furcsa járványával, a cukorbetegséggel, amely a gazdag és gazdagodó országokban – beleértve ebbe Magyarországot is – olyan sebességgel terjed, hogy lassan már arra kell készülnünk, hogy minden második ember kezelésre fog szorulni. A miérteket kutatva hamar eljutottunk addig, hogy a betegség hátterében az elhízás, a mozgáshiány, illetve a modern mezőgazdaság és élelmiszeripar bizonyos „vívmányai” – főként a finomított lisztet és cukrot tartalmazó ételek és italok – állnak. Világméretű probléma tehát, hogy a gazdasági fejlődés magával hozza túlfogyasztást és a mozgás igényének a megszűnését. Magyarország ráadásul a szív- és érrendszeri betegségek statisztikájában sem áll túl jól, márpedig ennek az életmódi okai hasonlóak, igaz, itt már felmerülnek további rizikófaktorok is: a dohányzás, az alkoholizálás, a hagyományos, magyaros konyha sok zsírja és koleszterinje.

Mikor a mostanában – talán – befejeződő, nyugat-afrikai ebolajárvány kitört, több cikk is megjelent, amely azt boncolgatta, hogy a sajátos, helyi szokásoknak mekkora szerepük van a betegség terjedésében. A gyakran animista vallású hozzátartozók ugyanis pl. megcsókolják halottaikat, nagy rizikónak téve ki ezzel magukat, hiszen az ebola alapvetően testnedvekkel (vérrel, nyállal stb.) terjed. Az iskolázottság hiánya és a hiedelmek megkérdőjelezhetetlensége – mutattak rá sokan – azért is akadályozta a járvány megállítását, mert a helyi lakosok bizalmatlanok voltak a fehér emberekkel szemben. 

Észak-Amerika vagy Európa lakóiról azonban sem az iskolázatlanság, sem a hiedelmekhez való túlzott ragaszkodás nem mondható el, sőt sokszor a csapból is az egészséges életmód jelentősége folyik. Mi az oka annak, hogy pontosan tudjuk, mennyire egészségtelen életet élünk, szenvedünk is tőle, meg is rövidíti az életünket, mégsem változtatunk rajta?

A dohánycégek napja – legalábbis hosszú távon – leáldozóban van. Összességében elmondható, hogy minél fejlettebb egy ország, vagy minél fejlettebbnek akarja mutatni magát, annál több eszközzel igyekszik korlátozni a dohánytermékek terjedését: felvilágosító kampányok, mesterséges áremelés, elriasztó kommunikáció – hogy csak a leggyakoribb módszereket említsük. Azt is mondhatnám: egyszerűen nincs szerencséjük a dohánycégeknek, hiszen a nemzetközi és a nemzeti politika lényegében egyetlen elemet ragadott ki a sok-sok fogyasztanivaló közül, és ennek az egynek az egészségtelenségére nagy örömmel hívja fel a figyelmet – ám a többi étellel, itallal és élvezeti cikkel kapcsolatos abúzus már valahogy kikerül a reflektorfényből.

Nyilván óriási vitákat váltana ki, ha amputált végtagos figyelmeztető üzenetek jelennének meg, mondjuk, a cukros üdítők és a fiatalok körében ma oly népszerű energiaitalok dobozain, mondván, „A túlzott cukorbevitel cukorbetegséghez vezethet, és növeli a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát”. Ehhez hasonlóan a szalonnához az elhízás kockázatait ecsetelő figyelmeztetést lehetne csatolni, az ún. féldekás röviditalok fogyasztóit meg már nem is tudom, mivel lehetne riogatni. Félreértés ne essék, nem vagyok az ilyen riogatás híve, nem is hiszek a hasznában. Csak éppen ezekkel a kicsavart példákkal szerettem volna illusztrálni, milyen furcsán is állunk a túlfogyasztás és általában az elhízás témájával.

Általában teljesen bocsánatos bűnnek tartjuk a kérdést, valami olyannak, ami amúgy is az emberen kívül áll. A hozzánk közel állók esetében gyakran bagatellizáljuk az elhízás, falás témáját („jó húsban van”), a közbeszéd alakulásának irányát pedig könnyen kijelölheti az észak-amerikai politikai korrektség, ahol „horizontally challenged”-nek, azaz vízszintes kihívással küzdőnek kell hívni a túlsúlyos embereket, mintegy elfelejtetve, milyen problémákkal is küzdenek valójában. Ha valaki, tegyük fel, kokainfüggő, azt a társadalom nagy része szörnyű problémának látja. Ha ugyanaz az ember alkoholista vagy dohányzik, azt már sokan tartjuk, úgymond, bocsánatos bűnnek. De ha ugyanaz az egyén komoly túlsúllyal küzd, az már nem is számít devianciának, sőt becézgetjük ezt a problémájukat, amely pedig átlag 10–20 évvel rövidíti meg az életüket.

 

Nemrég, azaz száz éve az emberiségnek még csak egy nagyon kicsi hányada volt elhízott. Mi történt velünk? És különösen: mit tartogat számunkra a jövő, ha így haladunk tovább?

 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://egeszsegtrend.blog.hu/api/trackback/id/tr537152965

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása