A latin tudományos nevén Terminalia bellirica néven ismert növény levelének, illetve diószerű termésének a kivonatai már szó szerint évezredek óta használják gyógyításra az ájurvédában – együtt az elmúkt héten ismertetett (http://egeszsegtrend.blog.hu/2013/11/10/az_ajurvedikus_patika_legfontosabb_alapanyagai) másik két növény, a haritaki és az amalaki anyagaival. A három gyógynövény extraktumait egyaránt tartalmazó keveréket triphalának (’három gyümölcs’) nevezik Indiában, s hagyományosan szinte minden betegségre megfelelő ellenszernek tartják – miközben természetesen kiemelik a fiatalító, regeneráló tulajdonságát.
Az ájurvédában főként tisztító hatásáról ismerik, s köhögésre, hörghurutra, gyomorbajokra, húgyúti betegségek ellen ajánlják, miközben megemlékeznek haj-, hang- és látáserősítő hatásáról is. A hideg, olajos, csípős kategóriákba tartozik. Külsőleg is alkalmazzák néha oly módon, hogy a gyulladt testrészekre, testtájakra helyezik levelét vagy kivonatait. India egyes területein a termése magját pszichoaktív hatásúnak tartják, s ezért fogyasztják.
A bibhitaki gyógyító hatását több modern tudományos vizsgálatban is kutatták. Az egyik megállapításai szerint erősen csökkenti a vér és bizonyos testrészek lipidszintjét (a lipidek nagyon leegyszerűsítve zsírok vagy „zsírszerű” anyagok). A bibhitakikúra különösen a májban és a szívben felhalmazódó lipidek szintjét szabályozta a vizsgálat szerint, ezért az elhízással összefüggésbe hozható betegségek megelőzésében lehet szerepe.
_hanging_fruit_at_23_Mile,_Duars,_WB_W_IMG_5902.jpg)
(Wikimedia Commons)
Két másik kutatás retrovirális tulajdonságait fedezte fel. Leukémiás (vagyis az immunrendszerük betegségétől szenvedő) betegek szervezetében például megállította egyes vírusok szaporodását. A másik vizsgálatból pedig úgy tűnik, hogy komolyan gátolja a HIV-vírus szervezeten belüli terjeszkedését is.
