A természetes, alternatív vagy hagyományos – sokféleképpen hívhatjuk – gyógymódok modern divatozásának egyik nyilvánvaló oka, hogy a nyugati orvostudomány fejlődésének tempója lassabb lett (http://egeszsegtrend.blog.hu/2014/01/30/vissza_a_termeszethez_470). Csak erre visszavezetni a természetesség trendjét azonban nagy félreértés volna.
Egy másik fontos okká a kíméletesség vált. Emlékszem, mikor gyerek voltam, bármilyen lázas-megfázásos betegséggel vittek a szüleim a körzeti orvoshoz, ő mindig Maripent meg Sumetrolimot írt fel nekem, amitől aztán meggyógyultam. Ma már talán nem is ismeri senki ezeket a gyógyszerneveket, amelyek egyébként a penicillint és módosulatit takarják, nem véletlenül: a legtöbb ember esetében ezek a szerek már hatástalanok, pedig feltalálásukkor még egy-két tabletta teljesen meggyógyított olyan betegségeket, mint a tripper vagy a TBC.
Ma már nem nagyon létezik olyan háziorvos, aki egy egyszerű megfázás esetén rögtön antibiotikumot írna fel. Nemcsak az derült ki időközben, hogy ágyúval lőttünk verébre, de az is, hogy fölöslegesen terheltük a szervezetünket. Habár e modern kemikáliák mellékhatásait és hatásmechanizmusát egyre jobban megismerjük, az emberi szervezet számára mégiscsak új találmányok maradnak, talán még évszázadokig. A mai kutatások szerint tízezer vagy annál is több év kellett ahhoz, hogy az emberiség nagy része alkalmazkodjék a gluténhoz vagy a laktózhoz. Ki tudja, mennyi kell a modern kemikáliákhoz.
Ehhez képest, ahogy azt a blogon az elmúlt hónapokban igyekeztem bemutatni (http://egeszsegtrend.blog.hu/), a gyógynövényhasználat egyidős a civilizációnkkal. Nyákoldó hársfavirág- vagy feketebodza-teát inni adott esetben ugyanolyan hatásos lehet, mint, mondjuk, brómhexinszármazékokat fogyasztani, ám sokan gondolják úgy, hogy az előbbiek kevésbé igénylik a szervezet fokozott alkalmazkodását.
Nagy vita folyik a táplálékkiegészítők hatásosságáról is. Sokan, a „természetlobbi” támogatói, állítják azt, hogy a mesterségesen bevitt/előállított vitaminok, ásványi anyagokat a szervezet nem hasznosítja olyan mértékben, mintha a fontos anyagokat „természetes” úton fogyasztanánk el. Hozzáteszem, a „hivatalos” orvostudomány lényegében ezt cáfolja.
