Régi regényekben olvassuk, hogy bizonyos betegségekre az orvos levegőváltozást javasol. Orosz regényekben ilyenkor rendszeresen mediterrán körutazás szerveznek a páciensnek, aki aztán egy-két évig is elutazgat visszatérése előtt. Thomas Mann Varázshegyében pedig a főszerepelő hét évre költözik az akkoriban nemcsak, de ugyanannyira füstös Hamburgból a svájci Alpok magaslati helyén álló luxusszanatóriumba, hogy ott heverje ki tüdőbaját. Mikor ősszel beköszönt a rossz idő, biztosan sokan sóhajtanak fel ilyesmiket olvasván: bárcsak mi is felkerekedhetnénk, és levegőváltozással kúrálhatnánk kedélyünket vagy éppen betegségünket.
Kevés olyan embert ismerek, akit a tér klimatikus viszonyainak az alakulása hidegen hagyna. Van, aki a mérsékelt időt szereti, és szenved a hőségtől, mások meleg-, sőt hőségkedvelők, egy magyar ismerősöm pedig egyenesen Izlandra költözött – amit sosem tudok megérteni. Éljen azonban az ember bármilyen éghajlati viszonyok között. egy adott klíma szélsőségei általában ugyanolyan komoly kihívást jelentenek a gyengébbek (betegek, idősek, kicsik) számára, bármilyen jellegűek is azok.
A fotón korjak eszkimók láthatók a Penzsinszkij-öböl környékéről 1901-ből - Vlagyimir Jocselszon/Dina Brodszkaja
Köztudomású például, hogy nálunk télen hal meg arányaiban a legtöbb ember, amiben több tényezőnek együttesen lehet szerepe. Én kettőt emelnék ki. Az egyik a szezonális depresszió el nem hanyagolható szerepe – a csökkent kedélyállapot nyilvánvalóan hatással van a fizikai folyamatainkra is. Ezt a depressziót gyakran súlyosbítja az, hogy a rossz időben az eleve gyenge, beteg embereknek nem tanácsolják, hogy kimenjenek a lakásból, amely tovább rontja a hangulatukat. A másik, jóval prózaibb ok az, hogy Magyarországon még mindig a szív- és érrendszeri betegségek jelentik a vezető halálozási okot, márpedig azzal már az Egészségtrenden is sokat foglalkoztunk, hogy a vérnyomás és a hőmérséklet között fordított az összefüggés.
Dél-Ázsiában ezzel szemben a monszun érkezése előtti egy-két hónapos időszak jelenti a halálozás csúcsát. Az addig 30 fok körüli maximum hőmérséklet egyre emelkedik ilyenkor, egyes, tengertől távoli helyeken akár az 50 fok közelébe is emelkedhet, amely érthető módon nagyon megviseli a gyenge szervezetűeket, erős vérnyomásesést is okozva – márpedig ezeken a területeken, ahol az elhízás eleve sokkal ritkább, magas vérnyomásról vagy koleszterinszintről pedig hírből se hallani, mindez akár halálhoz is vezethet.
Az extremitások ellenére az emberiség már szinte teljesen benépesítette a Földet. Igaz, a sarkvidékeken és a sivatagokban jóval kisebb a népsűrűség, de még ezeken a helyeken is élnek emberek, néha szép kort megérve. Létezik egyáltalán ideális klíma számunkra? Vagy igazság szerint az ember bármihez alkalmazkodik?
