41 éves vagyok. 100-150 éve már meglehetősen idősnek számítottam volna. Igaz, az akkoriban szokás 30–40 év közötti születéskor várható élettartamot főként a magas csecsemő- és gyerekhalandóság okozta. Aki akkoriban megérte a felnőttkort, általában számíthatott még további 30 évre is.
Azt, hogy röpke 100–150 év alatt a duplájánál is hosszabbra nőtt a várható élettartam a fejlettebb országokban, jórészt az orvostudomány fejlődése okozta. Van azonban egy másik, igen fontos tényező is, amelynek hosszabb életünket köszönhetjük.
A kapitalista verseny elterjedése magával hozta a mezőgazdasági eljárások hatékonyabbá válását is. Nemcsak egyre több, hanem egyre táplálóbb is lett az ételünk, és a kőkor óta először történik meg, hogy emberek tömegei tudnak – ha akarnak – a biológiai szükségleteiknek megfelelően táplálkozni. Korábban a kezdetleges módszerek nemcsak éhínségeket eredményeztek főleg az időjárás kiszámíthatatlansága miatt, hanem – az emberek túlnyomó többsége számára legalábbis – a táplálékválaszték beszűkülését is. Míg a földművelés előtti korokban a viszonylag kis létszámú emberiség lényegében a természet mindenféle táplálékát élvezhette, a neolitikus változások után már főként csak azt lehetett enni, ami a környéken megtermett, megélt. Így a modern kor előtti emberek nemcsak a táplálék mennyiségének, hanem a változatosságának a hiányától is rendszeresen szenvedtek – pl. nem jutottak elég fehérjéhez, bizonyos vitaminokhoz, ásványi anyagokhoz vagy épp nyomelemekhez, ezek hiánya pedig jó eséllyel betegeskedéshez vezetett.
A táplálék változatossága és sokfélesége területenként különböző volt, követve a klíma változásait. A mediterrán térség például hosszú ideje jóval szerencsésebbnek mondhatja magát, hiszen sokféle gyümölcs és zöldség terem meg, miközben a tengeri halászat a szintén sokat segítet a táplálkozás minőségének a javításában. Ezzel szemben például a szárazföldi Európa északi vagy keleti területein jóval szegényesebb a hagyományos felhozatal. A mai napig megfigyelhető például, hogy a jódban gazdag területeken sokkal ritkább a pajzsmirigyrák előfordulása, mint azokon helyeken, ahol a termőföld vagy az ivóvíz alacsonyabb koncentrációban tartalmazza ezt az anyagot – ez utóbbiak közé tartozik hazánk is. Persze, már rég felismerték ezt az összefüggést, nem véletlen az étkezési só jódozása.
