Lényegében e két testi-mentális tünetegyüttest nevezzük közös néven evészavarnak. Mi a különbség?
Az anorexia nervosát a bulimiától alapvetően megkülönbözteti az, hogy az anorexiások mindenképpen túl soványak, míg a bulimiások általában normál testtömegűek. Két alapvető anorexiás típust különböztetünk meg. A koplaló típus alapvetően éhezéssel éri el alacsony testtömegét, míg a faló-tisztító típus gyakran hirtelen sokat eszik, majd különféle módokon – úgymond – tisztítja magát. Ez önhánytatást vagy hashajtózást szokott jelenteni.
A bulimia nervosában szenvedők ugyanazt a faló-tisztító mintát követik, mint az anorexiások utóbbi csoportja. A bulimiások tipikusan nagyon gyorsan nagyon sok ételt juttatnak a gyomrukba, s ezt a tevékenységet csak akkor hagyják abba, ha valaki megszakítja őket ebben a tevékenységükben, vagy a hirtelen evés okozta gyomorfájás már elviselhetetlenné válik. Általában ilyenkor következik a purgálás (tisztítás), habár a legújabb pszichiátriai kritériumok szerint akkor is meg kell állapítani a bulimia nervosa diagnózisát, ha a hánytatás, hashajtózás elmarad, amennyiben a faló viselkedés a túlsúly miatti szorongás következtében alakul ki. Ez ugyan ellentmondásnak tűnik, ám rögtön megértjük, ha elképzeljük azt a helyzetet, amikor valaki önmagát sanyargatva diétázik, mégis egyfolytában szorong a kinézete miatt („túl kövér vagyok”), majd rövid időre feladva az önkontrollját gyorsan annyit zabál, amennyit csak tud, mindezzel egyfajta vigaszt is nyerve. Mindezek után természetesen a komoly bűntudat és szorongás időszaka következik… (Megjegyzendő, hogy ez egy meglehetősen leegyszerűsített modell.)
Az evészavarok súlyosabb formáiban előforduló hányások, hasmenések rendkívül sok fizikai problémához vezetnek. A túlzott gyakorisággal visszaáramló gyomorsav tönkreteszi a fogakat, elvékonyítja az ínyt, amely így további fogvesztést okoz, illetve a nyelőcsőben állandó refluxot okoz. A sok hányás, illetve hasmenés rendszeres dehidratációt, illetve káliumhiányt okozhat, mely utóbbi következtében felborul a szervezet elektrolit-háztartása, s ez az állapot súlyos érrendszeri problémákhoz, végső soron halálhoz is vezethet. Általában véve elmondható, hogy a purgálás következtében az emésztő-kiválasztó rendszer gyakorlatilag minden eleme – vagyis pl. a száj, a gyomor, a belek, a vesék – komolyan károsodhat.
Az anorexia nervosát gyakran lehet összefüggésbe hozni a kényszerbetegséggel. A tipikus anorexiás már eleve túlzott precizitásra hajlamos, súlyosabb esetben valódi kényszercselekvések, kényszergondolatok is kínozzák. Épp ez a hozzáállás sodorja az anorexia nervosa felé – tökéletes akar lenni, tökéletesnek akar látszani akkor is, ha ehhez gyakorlatilag kínoznia kell önmagát.
A bulimiát ezzel szemben inkább a depresszióval és különféle szorongásokkal rokonítják – ezek a mentális zavarok járnak a leggyakrabban együtt ezzel a betegséggel. Az alacsony önértékelés mellett a bulimiásoknál gyakran megjelenik a társas helyzetektől való félelem, az, hogy pl. az illető úgy érzi, a kortárs csoportja nem fogadja őt el („nem nézek ki elég jól”, „nem tetszem a fiúknak”). A bulimiások általában minden elfogyasztott kalóriájukat számon tartják, mint ahogyan folyamatosan követik a tömegük változását is.
A mai kutatások szerint a bulimia örökölhető, illetve bizonyos nemi hormonok is felelősek lehetnek a kialakulásáért. Hasonlóan az anorexia nervosához az erőszakos Bármennyire is egyre inkább képbe kerülünk az evészavarok élettani hátteréről, meglehetősen elgondolkodtató a következő különleges történet.
A Fidzsi-szigetek a Csendes-óceán egyik, sok apró szigetből álló országa, amely 1970-ben nyerte el a függgetlenségét. Az óriáási területen elterülő szétszórt szárazföldi területeken a mai napig is sem élnek egymillióan. Meglehetősen szegény országról van szó, ahová a modern élet vívmányai csak lassan tették be a lábukat. Mikor 1995-ben az ország Nadroga nevű tartományában megjelent a televízió, egy kutatócsoport vizsgálni kezdte a helyben élő 15–18 éves, középiskolás lányokat. A tévé megjelenése után pár héttel nem volt olyan lány, aki igennel válaszolt volna arra a kérdésre, végez-e valamilyen purgáló (pl. önhánytató vagy hashajtózó) tevékenységet a testtömege kontrollálására. Három évvel később ugyanerre a kérdésre már 11,3% válaszolt igennel.
Egy másik kutatás szerint azok a fiatal nők, akik divatmagazinokat olvasnak, nagyobb valószínűséggel válnak evészavarossá, mint akik nem. (Bár én nem is tudom, a modern világban hol lehet még fellelni olyan fiatalokat, akiket nem érint meg a média.) Amerikai tudósok több programsorozattal igazolták, hogy a média közvetítette értékeket a család és a kortársak is tovább erősítik, ám ha szisztematikusan tudatosítják a fiatalokban, hogy befolyásolja a média a közízlést és -gondolkodást, akkor az evészavarok kialakulásának a mértéke is csökkenthető.
