Hosszú ideje közhelyes egészségi tanácsnak számít, hogy ne üljünk keresztbe tett lábbal. Főként az ekkor jelentkező zsibbadásra, valamint a vérnyomás esetleges emelkedésére hivatkoztak azok, akik eltanácsolták az embereket ettől a szokástól. Nemrég azonban a teljes bulvársajtót bejárta a hír: keresztbe tett lábbal ülni maximum azokra veszélyes, egészségtelen, akiknél (a magas vérlemezkeszám vagy bizonyos érszűkületek) miatt trombózis alakulhat ki. Az sem bizonyítható, hogy a szokás hatására könnyebben alakulnának ki visszerek:
http://hirek24.hu/hir/divany/kiderult-valoban-artalmas-e-keresztbe-tett-labakkal-ulni
A tanulmány megállapításao természetesen még a nem-bulvár sajtóban is úgy csapódtak le: „Bebizonyosodott, hogy nem egészségtelen keresztbe tett lábbal ülni!” Nagyon érdekes, hogy a keresztbe tett lábak kapcsán valahogy fel sem merült, hogy miféle anatómiai, testtartási problémákkal állhatnak kapcsolatban. Pedig köztudomású, hogy aki hajlamos erre a szokásra, az rendszeres minták alapján ül így, vagyis gyakrabban helyezi egyik lábát a másik fölé, mint fordítva. Ha testünk egyik oldalát erősebben vagy gyakrabban terheljük, mint a másik felét, az mindenképp mozgásszervi problémákat okoz – illetve még valószínűbb, hogy a már meglévő mozgásszervi problémáink miatt terheljük a testünket féloldalasan.
Ha megnézzük a Wikipédia ábráját, amely az emberi csontvázat mutatja be, láthatjuk, hogy az egyik comb megemelése és a másik comb lenyomása, közvetlenül hat a medencére (angolul: pelvis), amelyekbe a combcsontok a csípőízületen keresztül kapcsolódnak be. Habár a medence első látásra talán teljesen stabilnak tűnhet, valójában két ponton is képes a mozgásra. Elöl, az ágyéki tájékon található a rugalmas, tágulásra is képes szeméremízület, hátul pedig, a gerinccel való találkozás helyén van a bonyolultabb felépítésű, jóval kevesebb mozgásra képes keresztcsont-csípőcsonti ízület.
Ha keresztbe tesszük a lábunkat, elöl a medencénk egyik fele felfelé csavarodik, a másik fele pedig lefelé – hátul pedig fordított mozgás jön létre. Amennyiben rendszeressé válik, hogy az egyik lábunk rendszeresen és gyakrabban pihen a másik lábunkon, a medenceövhöz és a csípőhöz csatlakozó szalagok, izmok deformálódni kezdenek – egyesek megnyúlnak, mások megrövidülnek, s a medence csavart tartása állandósul, amely hatással van a területhez csatlakozó minden további mozgásszervünkre, főképp a lábakra és a gerincre. Általában azonban már az sem véletlen, hogy valamiért szeretünk ily módon keresztbe tett lábakkal ülni – a dolog hátterében gyakran épp e csatlakozó szervek deformálódása áll…
