Kétségtelen, hogy valószínűleg emberek milliói, talán tízmilliói gyógyultak meg vagy lettek jobban a Robert McKenzie nevével fémjelzett, megreformált gyógytornától, ám – ahogyan arra a múltkori posztomban már utaltam – egyre-másra jelennek meg komoly kétségek a módszer alkalmazási területét illetően. McKenzie újításai közül némelyik maradandó értékűnek tűnik, különösen az a szemléletváltás, amellyel a beteget saját aktivitását – lényegében a gyakran, önállóan végzet tornagyakorlatokat – is bevonja a kezelés körébe.
A McKenzie-módszer középpontjában az ún. centralizációs technika áll. Ennek értelmébe igyekeznek megszüntetni a gerinc felől a végtagok irányába kisugárzó fájdalmat, s ezt a fájdalmat a gerinc környékén – vagyis az emberi test középvonalán – próbálják stabilizálni. Ennek érdekében nyújtó és homorító mozdulatokkal csökkentik a végtagokba vezető idegek gyökeire nehezedő nyomást. Amennyiben ez a centralizáció sikerrel jár, a McKenzie-módszer általában nagyon eredményes.
Egy 2006-os és egy 2012-es vizsgálat során számos addigi kutatás és statisztika adatait összevetve kutatták a módszer hatékonyságát. E vizsgálatok egybehangzó megállapításai szerint főként azok a fiatal páciensek vehetik hasznát a McKenzie-nek, akiknél hirtelen (akut) alakult ki lumbális (deréktáji) porckorongsérv – az ő esetükben akár 75% fölötti valószínűséggel lesz hasznos a módszer. Ha az összes porckorongsérves esetet számítjuk, amelyekkel a vizsgálatok dolgoztak, akkor azt látjuk, hogy az ún. szubakut eseteknél 50%-os, a krónikusaknál pedig 40%-os eredményességet mértek. A nyaktáji porckorongsérv esetébe mindössze 37% volt a centralizáció aránya.
Mindezek üzenete egyértelmű: habár a McKenzie manapság nagyon elterjedt és népszerű, s emiatt könnyen hozzáférhető gyógytornamódszer, nem minden esetben hatékony. Ha visszatérő vagy elhúzódó problémánk van, idősek vagyunk, nyaki porckorongsérvünk van, érdemes olyan szakemberhez fordulnunk, aki komplexebb kezelést nyújt, amelyben a torna mellett pl. masszázs, manuálterápia is megjelennek. S ne feledjük: ha testünk strukturális problémáit nem tesszük rendbe, mozgásszervi betegségeink kiújulhatnak.
