Ezt a posztot főképp azoknak ajánlom, akik – hasonlóan hozzám – hajlamosak a téli hízás/a nyári fogyás jelenségére. Talán egy kis odafigyeléssel ez az ingadozás megszüntethető…
A hőmérséklet és a napsütéses órák csökkenése az emlősök és madarak jó részét arra serkenti, hogy energiatartalékokat kezdjen fölhalmozni. A macskáink – Gizike és Jolika – ilyenkor vedleni kezdenek, és fölszednek fejenként akár egy kilót is – ami az ő nyári, négykilós testsúlyukhoz képest bizony jelentős gyarapodás: olyan, mintha a mostani 70 kilómról 84,5-re híznék! Persze, a cicáink tavasszal nagyon gyorsan ledobják ezt a súlyfelesleget, miközben nekem azért a majd’ 15 kilóért valószínűleg az egyenlítőt is körbe kellene futnom…
A tartalékképzés az embernél is természetes folyamat, csakhogy az ember már nagyon rég elszakadt a természettől. Az, hogy az ún. „egészséges életmódért” erőfeszítéseket kell tennünk, az a jelenség okozza, hogy az a pár ezer vagy tízezer év, amely alatt ezt az elszakadást végrehajtottuk, az evolúciós folyamatok – vagyis a „hasznos” mutációk természetes kiválasztódása – tekintetében túl rövid idő, ráadásul a civilizációs változások egyre gyorsabbak. A kijárós cicáink jól teszik, hogy alkalmazkodnak a hideghez, nekünk, embereknek azonban tudatosan vissza kell billentenünk magunkat a mesterséges körülményekhez.
A fokozott energiabevitel elvi célja, hogy a szervezet ezzel fűtse magát. Ezért ha tudatos, őszi étrendet szeretnénk, az első lépés, hogy megvizsgáljuk, mennyire szakadtunk el a természettől. Mennyi időt töltünk ténylegesen a szabadban? A fűtött irodát, autót, lakást a szervezet kellemes őszi-tavaszi időnek érzékeli, és nincs szüksége több energiára a puszta létfenntartáshoz. Ha a hidegben is sokat sétálunk, vagy hideg tömegközlekedési eszközökön utazunk, kirándulunk, a szabadban futunk, akkor ennek megfelelően kell emelni az energiabevitelt.
Feltételezem, minden olvasóm ismeri az egyes élelmiszerek energiatartalmi értékeit (de ha nem, ezen a linken bárki tájékozódhat), ám aki nem patikamérlegen kívánja adagolni az ételét (amit csak komoly súlyprobléma esetén javaslok), annak ezek nem feltétlenül segítenek.
Egy alapszabályt érdemes megfontolni, ez pedig a finomított élelmiszer-összetevők elkerülése. Mondok egy nagyon egyszerű példát. Mindenki tudja, hogy a banán kivételével a gyümölcsök gyakorlatilag nem hizlalnak, hiába tartalmaznak cukrokat, szénhidrátokat. Ha most kivonjuk ezeket a cukrokat a gyümölcsökből, és így, tiszta, finomított formában fogyasztjuk el őket, akkor rögtön elhízhatunk tőlük. A másik finomított „helytelenség” a liszt, legyen az finomliszt vagy a kereskedelemben leggyakoribb kenyérsütő liszt. Ezek a lisztek nem tartalmazzák a gabona héját és csírakezdeményét, vagyis megint csak „természetellenes” formái az eredeti magnak. A teljes kiőrlésű liszt a gabona minden részét tartalmazza, ezért kevésbé hízunk tőle. Gondoljunk bele, hogy alig pár száz éve vannak ilyen cukraink és lisztjeink, és még nem találkoztunk olyan embermutációval, amely képes lenne ignorálni ezeket. Amíg ez az evolúciós ugrás nem következik be, érdemes visszakényszeríteni magunkat a „természetes” állapothoz.
Nem állítom, hogy a szabályt könnyű betartani, mert ez azt jelenti, hogy nem vehetjük meg a legtöbb földolgozott élelmiszert a közértben, kevés étteremben ehetünk, és sok nasiról le kell mondanunk. Talán a fokozatosság segít ebben is…
