Az ember számtalan egészségügyi, táplálkozási tanácsot kap, szinte bárkitől: családtag, barát, kolléga, de még a piaci kofa is hajlamos meggyőződéseit hangoztatni. Amikor egyszer egy komolyabb betegséget diagnosztizáltak nálam, megtudhattam, hogy aggódó felebarátaim ekkor lesznek csak igazán aktívak – ilyenkor monszunesőként zúdulnak a jótanácsok.
Természetesen összecsapnak a nyugati, a keleti és az egyéb alternatív orvoslás hívei, de nemcsak egymással – önmagukon belül is. Egy akupunktőröm például közölte, hogy egyek sok színes zöldséget és gyümölcsöt, de gombát, húst egyáltalán ne. Egy kínai orvoslással foglalkozó természetgyógyászom azonban kifejezetten ajánlotta a pecsétviaszgombát és más gombafajokat is. A paleolit diéta hívei persze rögtön eltiltottak volna a zöldségek, gyümölcsök többségétől, és húst hússal etettek volna. Hát, hol van itt az igazság?!
Az emberiség sok mindent nem tud magáról, illetve a világról – és ez vonatkozik az egészség, betegség kérdéseire is. Ha tehát tudatosan egészséges életet próbálunk élni, tetszik vagy nem, a sok egymásnak ellentmondó információ tengerében saját magunknak kell utat vágni. Mivel egyik tudós sem merné azt állítani, hogy mindent tud az emberi egészségről, sokszor alapvetően hit kérdése, milyen irányzatokat követünk. Ez persze nem vallásos hit, inkább hit egy adott rendszerben.
Rögtön be is mutatom, mire gondolok.
Már a múltkori posztomban pedzegettem az evolúció kérdését. Ennek az elfogadása is hit kérdése egy kicsit, mert bárki mondhatja, hogy nincs is evolúció, a fizikai bizonyítékok milliárdjait pedig egy isten vagy egy démon vagy egy icipici, vicces manócska hamisította, hogy jól megtévesszen minket. Ugye, hogy egy ilyen állításra nem lehet mit mondani? Ha azonban elfogadjuk az evolúciós elméletet, akkor közelebb lépünk egy olyan rendszerhez, amihez a többi tudást mérhetjük.
Az evolúciós elmélet végső soron a véletlenen alapul. Azt állítja, néha véletlen változások következnek be akár a környezetben (pl. klímaváltozás), akár az élőlényekben (pl. mutáció), és ezek a változások bizonyos élőlényeknek kedvezőek, másoknak meg épp, hogy rosszak. Ebből a logikából következik, hogy a testünk nem tökéletes, a véletlenek összjátéka alakította ki. Jó példa erre a vakbelünk, amelyet hagyományosan evolúciós csökevénynek tartanak (habár vannak ezzel vitatkozó vélemények, lásd itt és itt). De ilyen evolúciós probléma a nők fájdalmas szülése, amit a két lábra állás következtében megerősödött gátizmok okoznak. Szintén a két lábra állás következménye az arcüreggyulladás (hivatalos nevén orrmelléküreg-gyulladás) –az üregekben található váladék pangani kezd, pedig amíg négy lábon jártunk, egyszerűen – már elnézést a kifejezésért – kicsorgott belőlünk.
Ezek a példák világosan mutatják, hogy az emberi test nem tökéletes. És vele együtt az egész természet sem az. Manapság például a kizárólag lakásban tartott, sterilizált, jó minőségű tápon tartott cicák akár 25 évet is megélnek – a szabadba kijáró kandúr azonban gyakran a kétéves kort sem éri meg, általában a verekedéskor szerzett fertőzések végeznek vele.
Mindebből következik, hogy attól, hogy valami természetes, még nem feltétlenül jelent előnyt. Persze, ennek az ellenkezője sem igaz. Ezért akármilyen tanácsot, vadonatúj vagy ősi elméletet hallunk, az ajurvédikus étkezéstől a paleolit diétáig, azt tanácsolom, használjuk a józan eszünket, és járjunk utána mindennek – mert egyszerre minden teóriának úgysem tudunk megfelelni.
Persze, ha valaki úgy gondolja, hogy az élővilág teremtés vagy tudatos tervezés eredménye, annak más következtetéseket kell levonnia...
