A méregtelenítés ősszel és tavasszal divatos fogalommá válik – ám, mint minden divat, elég tisztázatlan jelentésű.
A böjt fogalma és célja a civilizációnkkal szinte egyidősnek látszik, ám a kezdetekkkor aligha támaszthatták alá a jelentőségét komoly tudományos megfigyelések, inkább intuitív alapokon nyugodhatott a kifejlesztése. Én például húsevőként már kipróbáltam a vegetáriánus étrendet, és – másokkal összhangban – úgy éreztem, mintha sokkal könnyebbé váltam volna; légiessé váltak a lépteim, kicsit megszűnt a gravitáció. Feltételezem (persze, ez puszta fantázia), hogy hasonló tapasztalatok alakították ki az első böjtöket civilizációnk hajnalán.
Az elmúlt egy-kétszáz év történései azonban komolyan megváltoztatták a méregtelenítésről vallott felfogásunkat. A nagyüzemi élelmiszeripar vegyszerei, gyógyszerei, illetve a természetben elő nem forduló élelmiszerei új dimenziókat kölcsönöznek a böjtjeinknek. Ráadásul a méregtelenítést fölfedezte a szépségipar is, sokan ma már a csodás bőrért vagy pár kiló leadásáért is nekiállnak böjtölni.
Nézzük először az élelmiszeripar (és a kozmetikaipar) hozadékát. Számos földogozott termék tartalmaz kémiai maradványanyagokat. Minden ország, illetve az EU is számos, nagy minősítő intézetet tart fönn, amelyek meghatározzák ezek egészségi határértékeit, amelyeket az eddigi tapasztalataikra, tudományos kutatásokra alapoznak. Például a nálunk legnépszerűbb, finomított napraforgóolaj gyártása során hexánt (egy ásványi olaj alapú szénhidrogént) használnak, amely nagyobb mennyiségben fogyasztva komoly idegrendszer-károsító hatással jár.
A Magyar élelmiszerkönyv című jogszabály szerint maximum 1 mg-ot tartalmazhat kilogrammonként az így készült étolaj. Nekem az a bajom az ilyen határértékekkel, hogy a modern élelmiszeriparral kapcsolatos kutatások csak az 1950-es évek óta léteznek egyáltalán, vagyis lényegében nincs tudásunk arról, hogy az emberélet egészét nézve hogyan hatnak ránk ezek a szerek. És akkor a növényvédőszerek, műtrágyák maradványairól vagy arról, hogy hogyan képes a szervezetünk hasznosítani ezt a mesterségesen előállított olajat, még nem is beszéltem… És arról sem, mi tartalmazhat még hexánt az olajon kívül, ezeket ugyanis nem kell feltüntetni az összetevők között.
Azt sem tudjuk, hogyan adódnak össze ezek a vegyületek bennünk: mondjuk, az olajunk tartalmat egy kis hexánt, a dezodorunk tartalmaz egy kis parabént (ez is egy kőolajszármazék), a testápolónk parafint (ez már egy harmadik ásványolaj-vegyület), az utcán kipufogógáz lélegzünk be – önmagukban ezek kis mennyiségek, de összeadódva is azok vajon? (És akkor egy csomó egyéb vegyületről nem is beszéltünk…) Igen kevés kutatás áll az ilyesmiről rendelkezésre, ez ügyben meglehetősen tudatlanok vagyunk.
Nem kell azonban semmiféle vegyipar ahhoz, hogy túlzott mennyiségben vigyünk be dolgokat a szervezetünkbe. A középkori Európa hideg telei során például csak azt a kevés dolgot tudták megenni, amelyet tartósítani tudtak. Ha ez, mondjuk, főként sózott birkahús volt, akkor elképzelhetjük, hogyan változott tavaszra az emberek nátrium-, kálium- vagy épp koleszterinszintje. A túlzott fogyasztás hónapjai után tehát tényleg jól tesszük, ha böjtölünk – legyen az a túlzás alkohol, finomított cukor, vörös hús, dohányzás, akármi más, hiszen ilyenkor jó eséllyel fölhalmazódik valami a szervezetünkben, és a túlzás ritkán jó.
Fontos megemlíteni, hogy a nyugati orvosok szerint annak, aki egyébként is tudatosan, egészségesen étkezik, nincs szüksége tisztítókúrákra. Én viszont azt gondolom, hogy aki, mondjuk, kizárólag ökológiai gazdálkodásból származó dolgokat eszik, mérsékelt vagy nulla húsfogyasztással, nem szed semmilyen gyógyszert, nem iszik alkoholt, nem dohányzik, eleget mozog – nos, ennek a képzeletbeli embernek tényleg sosincs szüksége méregtelenítésre…
