Habár ez a leggyakoribb betegség az emberiség körében – egy átlagfelnőtt évente két-háromszor, egy átlaggyerek hat-tizenkétszer is megfázik –, szigorúan tudományos értelemben mégsem létezik olyan diagnózis, hogy megfázás. Általában a felső légutak – az orrüreg, annak melléküregei és a szájüreg, garat és gége (torok) – nyálkahártyáinak a különféle vírusos, esetleg bakteriális fertőzéseit értjük alatta, kivéve az influenzafertőzéseket, mert azokat a közmegegyezés nem tekinti megfázásának.
Nemcsak magyarul, más nyelveken is a hideggel kapcsolatba hozható kifejezés jelenti a megfázást. Ez nem véletlen, ugyanis e sokféle betegségben az a közös, hogy az általános elképzelés szerint a tartós hideg legyengíti a felső légutak nyálkahártyáját, és azok elvesztik ellenállásuk egy részét, ezért a kórokozók könnyebben juthatnak át rajtuk. Ezt az teóriát azonban a mai napig erősen vitatják. A hidegen kívül ugyanis a nedvesség, vagyis az eső is közrejátszhat a kórokozók könnyebb terjedésében, illetve az a tény is, hogy hidegben az emberek hajlamosak kis helyeken összezsúfolódni. Érdekes módon részben az előző megállapítás ellenkezője is igaz: a zárt helyek száraz levegője pedig azért kedvez a ferzőzésnek, mert a kiszáradt nyálkahártya többé-kevésbé működésképtelen a nedvesség hiányában.
A leggyakoribb fertőzésokozó vírus a rhinovírus, ám még legalább kétszáz további megfázásvírust tartanak számon – és akkor a vírusfertőzésekkel meggyengített szervezetet megtámadó és további szövődményeket okozó baktériumokról még nem is beszéltünk. A jellegzetes tüneteket mindnyájan ismerjük:: az orrnyálkahártya gyulladása (nátha), köhögés, fejfájás, tüsszögés, borzongás, végtagfájdalmak, enyhe láz. Általában nem maguk a vírusok okozzák ezeket tüneteket, hanem – a mai napig többé-kevésbé tisztázatlan módon – a szervezet immunreakciója okozza őket. Például a rhinovírus hisztamin termelésére serkenti szervezetünket, amely így gyulladásba kerül. Ám vírustól függően sokféle immunválaszunk, tünetünk, betegséglefolyásunk lehet. Gyakran előfordul, hogy a betegség átterjed az alsó légutakra – vagyis a légcsőre,hörgőkre, a tüdő egyéb részeire is –, ezzel a tüneteink súlyosbodni szoktak.
Az egyébként egészséges, felnőtt embereket a megfázás, illetve az esetleges szövődménye ritkán viseli meg. Ha mégis így alakul, annak komoly oka is lehet. A legtöbbször túlterheltségről vagy épp rossz táplálkozásról van szó (pl. nem megfelelő tápanyagbevitelről, hiányzó vitaminokról). De van egy barátom, aki hol napi két doboz cigit szív, hol pedig szivarozik – ő minden télen legalább egy hónapot tölt tüdőgyulladással. Nyilván no comment. A gyerekeket és az időseket azonban nagyon is megviselheti akár egy enyhének induló megfázásá is, ezért rájuk fokozottan oda kell figyelnünk.
Fontos, hogy az influenzát elkülönítsük a megfázástól, már csak azért is, mert azt egy kicsit másképpen kell kezelnünk. Az influenza a legtöbb embernél kifejezett lázzal és komoly végtagfájdalmakkal kezdődik, gyakori a szédülés, émelygés, elesettség, étvágytalanság érzése – ezzel szemben a megfázás általában borzongással, tüsszögéssel és náthával indul. De mint látjuk, a megfázás és az influenza tünetei részben átfedik egymást, ezért fontos figyelnünk rá, mi volt először, mi következett később és így tovább. Az influenzánál később száraz köhögés alakul ki. De nagyon gyakori, hogy a legyengült szervezet újabb kórokozóknak adja meg magát, és ilyenkor már „klasszikus” megfázások is kialakulhatnak, vagyis a két betegség a szó szoros értelmében összekeveredik.
