1. rész: Eszik-e vagy isszák a D-vitamint?
A D-vitamin manapság nagy médiatéma lett, különösen, mióta Magyarországon is többszörösére emelték az ajánlott fogyasztási mennyiségét. Még a paleolit táplálkozás magyarországi pápája -- az egyébként matematikus és pszichológus végzettségű --, Szendi Gábor is külön könyvet szentelt a témának. Mindez csalhatatlan jele annak, hogy a D-vitamin kérdése továbbra is az érdeklődés kereszttüzében marad.
A manapság beszédtémává vált D3-vitamin elnevezése tudományosan téves, hiszen egy hormonszerű anyagról van szó, amelynek szép magyar neve is van: kolekalciferol. Élettani jelentősége abban áll, hogy számos, alapvető anyagcserefolyamatban szabályozó szerepet játszik a csontképződéstől kezdve a tápanyaglebontáson át az inzulintermelésig. Serkenti az idegsejtek regenerálódását. hatással van az izomműködésre és az immunrendszerre, több hormon szintjét képes befolyásolni. Nagyon hosszú listát kellene írnom, ha el akarnám mondani, testünk mely folyamataiban játszik kulcsszerepet a D3, ráadásul sokat ezek közül még a kutatók is csak mostanában derítenek fel vagy sejtenek meg.
A kolekalciferolt azért hívják napfényvitaminnak, mert a szervezet maga is képes létrehozni egy saját magunk által megtermelt koleszterinszármazékból a nap UV-B sugárzásának hatására. Ezenkívül természetes formában főleg tengeri halakból és herkentyűkből juthatunk kolekalciferolhoz.
A D3 jelentőségét, úgy látszik, nem lehet eltúlozni. Hiánya csontritkulást, reumás ízületi gyulladásokat, cukorbetegséget, szívelégtelenséget, magas vérnyomást, érelmeszesedést, mell-, illetve vastagbélrákot okozhat, növeli a sclerosis multiplex kialakulásának az esélyét is. És ez a lista sem teljes…
2. rész: A D-vitaminhiány okai
Ahhoz képest, hogy mennyire fontos a kolekalciferol az emberi szervezet számára, meglehetősen speciális utakon tudunk csak hozzájutni. Lényegében csak két módszer van: a napon való tartózkodás, illetve bizonyos, D3-ban gazdag élelmiszerek fogyasztása.
A mi égtájunkon októbertől áprilisig nem tudunk annyi napfényhez jutni, amelynek segítségével elegendő kolekalciferolt tudnánk termelni. Ráadásul ahogy öregszünk a vesénk ún. hidroxilációs képessége is gyengül, emiatt idős korban egyre kevesebb D3-at tud elállítani a szervezetünk – emiatt igazán napfényes országokban is gyakori, hogy 50--70 év fölöttiek is kolekalciferolhiányban szenvednek.
Ami a kolekalciferolt tartalmazó ételeket illeti-- tojássárgája, tej és tejtermékek, tengeri halak és haltermékek – itt is elég ellentmondásos a helyzet. Igaz ugyan, hogy az újabb kutatások szerint nagy mennyiségű tojás rendszeres fogyasztása sem emeli a vér koleszterinszintjét, ugyanakkor 100 gramm tojássárgája mindössze kb. 5 µg (mikrogramm) D-vitamint tartalmaz, miközben az aktuális hivatalos ajánlás szerint az ajánlott napi beviteli érték 50 µg (= 2000 nemzetközi egység). Na, most egy tojás kb. 50—80 gramm, annak a sárgája kb. a fele, vagyis három-négyet kell megennünk ahhoz, hogy a napi D-vitaminigényünk egytizedét kielégítsük. A tej, tejtermékek, halak esetében is hasonló a helyzet – például grillezett lazacból majdnem egy kilót kellene megennünk. Egyedül a halolajtermékek esetében beszélhetünk valódi mennyiségekről, például 100 gramm tőkehalmájolaj 210 µg-ot tartalmaz, vagyis 2 és fél deka már fedezi a szükségleteinket.
Most már megérthetjük, miért szenved az emberi népesség jó része a D-vitaminhiány okozta betegségektől. Gondoljunk bele, mennyivel könnyebb például C-vitaminhoz jutnunk, hányféle étel tartalmaz jelentős kalciumot, vagy mennyi fehérjeforrást ismerünk – ehhez képest a kolekalciferol szinte egzotikus anyagnak számít.
3. rész: A D3-szint mérése
A kolekalciferol annyiban hasonlít a vitaminok egy részéhez, hogy a szervezet rövidebb-hosszabb ideig képes raktározni. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ha nyáron szénné égetjük magunkat a napon, akkor télen nem kell szembenéznünk a D3 esetleges hiányával, amely ha krónikussá válik, komoly betegségekhez vezethet. A vér optimális D-vitaminszintje valahol 55 nanogramm/milliliter körül van (másképpen ez kb. 137 nanomol/liter). De magállapították, hogy már 24 ng/ml (kb. 60 nmol/l) is megfelelően magas szint ahhoz, hogy számos daganatos betegséget elkerüljünk. Viszont ha ennél alacsonyabb a kolekalciferol koncentrációja a vérünkben, az már komoly egészségügyi kockázatot jelent. 10 ng/ml (25 nmol/l) érték alatt már határozott D-vitaminhiányunk van, 5 ng/ml (12,5 nmol/l) alatti pedig súlyos hiányról beszélhetünk.
Ha csak nem fogyasztunk rendszeresen kolekalciferolt tartalmazó táplálékkiegészítőket, illetve legalább napi fél deci csukamáj- vagy tőkehalmájolajat, akkor igazából sosem lehetünk tisztában azzal, megfelelő-e a vérünk D3-szintje. Még a napozásban sem lehetünk száz százalékig biztosak, mert az életkoron kívül az UV-B-sugárzás szintje, a napon töltött idő, illetve a napnak kitett bőrfelelület aránya is befolyásolja a kolekalciferoltermelő képességünket (ettől függetlenül egy sok napozással járó tengerparti nyaralás után fölösleges csukamájolajjal kínoznunk magunkat:). Érdemes lehet tehát időről időre megméretnünk vérünk D-vitaminszintjét.
Sajnos, a megelőzési célú D3-mérést a magyar társadalombiztosítás nem szokta támogatni, általában csak akkor kerül rá sor, ha már baj van, és valamilyen, ezzel kapcsolatba hozható betegséget diagnosztizáltak. Jó hír azonban, hogy az öndiagnosztikával is foglalkozó, svájci Roche kutatásai alapján a valaha komoly labormunkát igénylő mérést már automatizálták, és ahol a Roche berendezése rendelkezésre áll, ott sokkal hamarabb megkaphatjuk az eredményeket, és nem is kell olyan sokat fizetnünk értük.
Ha a rutinmérés azt állapítja meg, hogy D-vitaminhiányunk van, nem kell kétségbeesnünk, hiszen ha mással nem, vitaminkészítményekkel pótolhatjuk ezt a fontos tápanyagot, nem árt azonban, ha ez esetben pár hónap elteltével újabb mérést végeztetünk, mivel előfordulhat, hogy valamiért nem hasznosul a szervezetünkbe bevitt kolekalciferol. Észak-amerikai kutatások szerint 50—55 éves kor fölött különösen fontos lehet a D-vitaminszint ellenőrzése. Több vizsgálat szerint azoknál, akik D-vitamint kezdtek szedni a hiány megállapítása után, drasztikusan csökkent több rákfajta kialakulásának az esélye.
Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is.
