A titokzatos szerv
A férfiak kb. 70%-a él át a prosztatájával kapcsolatos betegséget valaha az életében – ez kb. hárommilliárd embert jelent (akikből én csak egyetlenegy vagyok:). Ráadásul Magyarországon ma a prosztatrák a negyedik leggyakoribb halálok. Úgy gondoltam, ez elegendő ok, hogy ezen a héten erről a furcsa szervről írjak.
A prosztata magyar neve a dülmirigy, ez az információ azonban nem sokat segít e szerv funkciójának a megértésében. Lényegében elég mellékes szerv. Ha egy szuperintelligens lény tervezett volna minket, a prosztata biztosan nem szerepelne a szerveink listáján. Egyetlen hasznos funkciója, hogy megtermelje az ún. prosztataváladékot, amely a kilövellt ondónknak kb. a 20%-át teszi ki. Ez a váladék igen lúgos, így valamennyire semlegesíteni tudja a női hüvely savasságát, ezzel túléléshez juttatva a petesejt felé igyekvő spermiumokat. Egy felnőtt férfiban kb. kisebb szilva méretű szerv a prosztata, amely egyrészt izomból, másrészt a váladékot termelő mirigyekből áll. A legtöbb problémát a szerencsétlen elhelyezkedése okozza – keresztülhalad rajta ugyanis a húgyvezeték.
Kevesen tudnak róla, de ma már elfogadott, tudományos tény, hogy létezik a női prosztata is. A más néven Skene-féle mirigynek nevezett szerv a húgycső mellett helyezkedik el. Samuel Berkow urológus 1953-ban fedezte fel, hogy e mirigy stimuláció hatására erekciós állapotba kerül. Ma már tudományosan nagyrészt bizonyítottnak tűnik, hogy a férfiakhoz hasonlóan a nők is ejakulálhatnak, és az orgazmus során speciális váladék távozik a hüvelyükből (ami nem azonos a szeretkezés során végig termelt hüvelyi nedvességgel). A váladék minősége, állaga egyéntől függ: lehet tejszerű vagy világossárga, és az illata is változó. A nőknek azonban nem kell olyan prosztatabetegségektől tartaniuk, mint a férfiaknak.
A jóindulatú prosztatamegnagyobbodás
Kis túlzással olyan gyakori a jóindulatú prosztatamegnagyobbodás a férfiaknál, mint a bőr ráncosodása. Bizonyos életkor (általában 45 év) fölött majdnem minden férfi átéli ennek a tüneteit.
Mikor megszületünk, a prosztatánk csak borsónyi méretű, serdülőkorban éri el a felnőtt férfiakra jellemző szelídgesztenye méretet, és aztán a növekedése leáll. Aztán olyan 40–50 éves korban újra növekedni kezd. Ennek az okai nem teljesen tisztázottak. A legújabban elfogadott elméletek szerint az áll a hátterében, hogy a prosztatát alkotó sejtek egy része elveszíti az ún. apoptózisra, a „programozott sejthalálra” való képességét, miközben újabb sejtek is létrejönnek, így az alkotó sejtek száma megnő.
Lényegében a rákos folyamatok is hasonlóak, a sejtek ott is „elfelejtenek meghalni”, fontos különbség azonban, hogy rák esetében a sejtek eredeti funkciójukat is „elfelejtik”, vagyis már nem töltenek be semmilyen szerepet a szervezet működésében, anyagcseréjében. A jóindulatú prosztatamegnagyobbodásnál megszaporodó prosztatasejtekre ez nem igaz, ők továbbra is betöltik a funkciójukat, csak egyszerűen már túl sokan vannak (ezért nevezik ezt a jelenséget jóindulatúnak).
Egy férfi teste egyaránt termel férfi nemi hormont, tesztoszteront és nőit, ösztrogént. A tesztoszteron – különösen ösztrogén jelenlétében – prosztatanövelő hatással bír. A férfiak öregedésekor a nőkhöz hasonló hormonális változások zajlanak le. A kor előrehaladtával, bár csökken a szervezetben a tesztoszteron koncentrációja, az ösztrogéné növekszik, így a tesztoszteron hatása továbbra is – sőt egyre nagyobb mértékben – érvényesülhet. Ez is oka ebben a korban a prosztata növekedésének.
A megnagyobbodott prosztata összenyomja a rajta áthaladó húgyvezetéket, és a vizelet nem tud eltávozni belőlünk. Ha éjjel-nappal gyakran és keveset pisilünk, gyanakodhatunk, hogy ez a problémánk. Az internet és a patikák tele vannak öntesztekkel, amelyekből pár perc alatt kiderülhet, van-e jóindulatú prosztatamegnagyobbodásunk – orvosi rövidítéssel: BPH-nk. Önmagában a gyakori vécére rohangálás is kellemetlen, különösen ha emiatt nem tudjuk kialudni magunkat – ám a BPH hosszabb távú következményei még rosszabbak.
(A képen a normál, jobbra tőle a megnagyobbodott prosztata látható.)
Kezeletlen BPH esetén ugyanis a húgyhólyagban pang a vizelet, és károsodik a hólyag izomzata. Mindez visszahat a húgyvezetékre és a vesére is, gyulladásokat, véres vizeletet, hólyagkövet okozva.Ha időben gyógyítani kezdik, a betegség gyógyszeres kezeléssel megállítható, de ha valaki húzza-halasztja a dolgot, lehet, hogy részben vagy egészben el kell távolítani a prosztatáját, ami már műtéti beavatkozás. Bár lehet kapni vény nélkül kapható gyógyszereket, gyógynövény alapú szereket BPH ellen, fontos, hogy ilyen panaszokkal mindig forduljunk urológushoz. Lehetséges ugyanis, hogy már kialakultak más szövődményeink, vagy – ami még rosszabb – panaszainkat prosztatarák okozza (amelyről holnap írok). Ezeket is mind lehet kezelni, ha időben felismerik őket.
Úgyhogy, fiúk, ha ilyen bajotok van, ne húzzátok-halasszátok a dolgot, bátorság fel, és irány az urológus!
A prosztatarák
Magyarországon a prosztatarák az egyik vezető halálok, a legtöbb férfi mégsem tud sokat erről az alattomos betegségről. Az én egyik rokonom is ebben halt meg mindössze 57 évesen. Különösen ebben az életkorban, vagyis 50 és 75 év között veszélyeztetettek a férfiak. Egyesek nem véletlenül hasonlítják össze e betegséget a nőknél előforduló petefészekrákkal – mindkét esetben sokáig tünetmentes a betegség, vagy maximum kisebb-nagyobb kellemetlenségeket okoz, és mire igazán észreveszik, addigra már gyakran túl késő.
Sok más rákfajtával ellentétben a prosztatarákot egyértelműen genetikai okokra is visszavezetik – erre utal a családon belül halmozódó esetek statisztikailag magas aránya. Fejlett génvizsgálati módszerekkel ma már több, erre a betegségre hajlamosító kromoszómahibát is felfedeztek, sőt ezeket ma már szűrni is lehet. Egy 50 fölötti ismerősöm el is ment egy ilyen szűrésre, ahol megállapították, hogy rendelkezik ezzel a genetikai hajlammal, erre menten kétségbeesett. Pedig az, hogy valaki genetikailag hajlamos rá, nem jelenti azt, hogy feltétlenül prosztarákos lesz, mint ahogy a hajlam hiánya sem zárja ki azt, hogy valaki mégis ebben a betegségben szenvedjen. Ne feledjük, hogy az orvostudomány állandóan fejlődik, sosem lehet biztosat állítani egy-két – még annyira fejlett – vizsgálat eredménye alapján sem.
Az örökletes tényezők mellett tehát fontosak a környezeti hatások is. Ma már egyértelmű bizonyíték van arra, hogy egyes ipari üzemekben (például akkumulátorgyártó vagy -újrahasznosító üzemekben, szárazelemgyárakban, gumigyárban) dolgozóknál nagyobb arányban alakul ki ez a betegség. De szerepe van a túlzottan fehérjedús táplálkozásnak (értsd: húsevésnek), az A- és D-vitaminhiánynak és természetesen az életkornak is. Érdekesség, hogy a férfi nemi hormon hiányában – például kasztráltaknál – nem alakul ki ez a betegség – ezek a hormonok ugyanis, ha okozni nem is okozzák, de elősegítik a már kialakult tumor gyorsabb fejlődését.
A tünetek nagyon hasonlóak a prosztatamegnagyobbodáséihoz – amelyről a múlt héten írtam –, ezért gyakran nem veszik komolyan, és kész a baj, pedig az időben fölismert prosztatarák kifejezetten jól gyógyítható. De ha már áttététek képzett, már szinte semmit sem lehet tenni a mai tudásunk szerint. (A képen az ún. Da Vinci sebészeti robot látható, amellyel hatékonyan tudják eltávolítani a rákos prosztatarészeket.) Nagyon érdekes, hogy ha 80 éves kor fölött alakul ki a prosztatarák, általában már nem kezd elterjedni, és nem fenyeget életveszéllyel, sőt gyakran föl sem ismerik a betegséget, és az illető már nem is ebben hal meg.
Lényegében a férfiaknak egyetlen módon mehetnek biztosra, ha el akarják kerülni ezt a halálos betegséget – ha rendszeresen szűrővizsgálatokra járnak. Igen ám, de a legtöbb férfi ezt kellemetlennek tartja. Na, erről a dilemmáról írok szerdán, a téma akkor folytatódik.
Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is.
