Manapság sok alternatív és kevésbé alternatív orvoslással, életszemlélettel kapcsolatban olvassuk, hogy holisztikus. Egyesek ezt valami misztikus kuruzslás jelzőjének tartják, másoknak olyan hívószó, amellyel bármikor elcsábíthatóak, míg egy jó nagy csoport számára csak újabb, tisztázatlan jelentésű, idegen eredetű szó.
Pedig a kifejezés mögött meghúzódó élet- és egészségszemlélet a józan paraszti ész egyértelmű megnyilvánulása. A holisztika eredetileg bármely rendszer egészének, teljességének a tudományos vizsgálatát jelenti. Ha a gyógyításra vagy az egészségtudatosságra vonatkoztatjuk, akkor azt jelenti, hogy az ember általános fizikai és pszichés állapotát, környezetét, társas viszonyait egyszerre vizsgáljuk, és az egészség–betegség kérdéseit is ebben a környezetben látjuk.
Lényegében ez egy nagyon is hagyományos szemlélet, ideiglenes kihalását a modern, nyugati gyógyászat rohamos fejlődése okozta. Manapság ugyanis, ha mondjuk arcüreggyulladásunk van, elmegyünk a háziorvoshoz, ő megvizsgál minket, kikérdez, majd általában felír egy széles spektrumú (vagyis nagyon sokféle kórokozót elpusztítani képes) antibiotikumot, köptetőt, orrcseppet, aztán beszedjük, meggyógyulunk, és ha nem leszünk hamarosan újra betegek, megnyugszunk.
Ha a háziorvos holisztikus szemlélettel dolgozna, akkor kíváncsi lenne rá, hol lakunk, mit eszünk-iszunk, nem ér-e minket túl nagy stressz, nem utáljuk-e túlságosan a munkánkat, jól alszunk-e, minden rendben van-e a családban, milyen a fűtés a lakásban stb., stb. – és bár lehet, hogy ugyanúgy antibiotikumot is fölírna, adna még egy rahedli tanácsot is, hogyan változtassunk az életünkön, esetleg járjunk pszichológushoz, költözzünk el, ne együnk tejterméket és így tovább. Persze, ez esetben a háziorvoshoz sokkal gyakrabban vissza is kellene járnunk, „csak úgy” elbeszélgetni vele az élet kérdéseiről, akkor ő mélyebb betekintést nyerne életünk problémáiba, és mi – megfogadva azt értékes tanácsait – boldogabb, teljesebb, hosszabb és egészségesebb életet tudnánk élni.
Utópia? Ha szó szerint vesszük, valóban az. Ám akik az oldal vagy a blog rendszeres olvasói, nyilván már értik is, miért épp ez a téma kerül a terítékre ezen a héten – hiszen a teljes életmódváltásról szóló poszt után a holisztika részletesebb vizsgálata nyilván idekívánkozik. Sokan megértjük, hogy mi is lehetünk saját magunk holisztikus gyógyítói – mindehhez „csak” (ön)kritika, sok tanulás és még több figyelem kell. Rengeteg ember el is merül ebben az öngyógyító szemléletben, meglátásom szerint azonban korunk jó pár buktatóval járul hozzá ehhez a törekvésünkhöz.
Manapság holisztikus szemlélettel dolgozó orvost a háziorvosok között is találunk. Magam is találkoztam olyan háziorvossal, aki a táplálkozásomtól a hozzátartozóim betegségein keresztül a testmozgásomig, munkahelyemig mindenről kikérdezett. De – hogy ismételten erre a blogbejegyzésre utaljak: http://egeszsegtrend.blog.hu/2013/06/18/a_teljes_eletmodvaltas_eselyei -- bizonyos keretek között mi is lehetünk saját magunk holisztikus orvosai. Nem is annyira a tanácsok listájának megszerkesztése a nehéz, hanem inkább a betartásuk.
Általában a „könnyebbik” végén szokták megfogni a tanácsokat, vagyis például az olyan gyakorlati javaslatok mentén, mint amilyenek a táplálkozásra, a testmozgásra, a gyógyhatású termékek fogyasztására, illetve a specifikus gyógykezelésre (akupunktúra, fizikoterápia stb.) vonatkoznak – ami pedig már komplikáltabb szervezést igényel, vagy csak lassú, kitartó terápia során érhető el, azokat pedig szép lassan elfelejtjük.
Nagyon sokat beszélünk például étkezési kérdésekről, ám a környezeti problémák csak ímmel-ámmal kerülnek elő. Csak Magyarországon legalább egy-két millió ember él kifejezetten szennyezett környezetben, ami főképp a levegő szennyezettségét jelenti. Ez természetesen nemcsak döntés kérdése, hanem a társadalmi-gazdasági állapotunk velejárója, ám aki -- mondjuk -- a budapesti belvárosban dolgozik, annak figyelembe kell vennie, hogy bármilyen életmódváltoztatás mellett döntsön is, a szennyezett levegőt csak munkahelyváltással tudja megúszni – a biotermékek fogyasztása vagy a Pilates-torna nem fogja semlegesíteni káros gázokat.
Tudati-lelki problémáink megoldását is szívesen hanyagoljuk el, pedig megalapozott udományos tény immár, hogy a folytonos stressz – okozza azt magánéleti, munkahelyi vagy egyéb probléma – olyan biokémiai folyamatokat állandósít szervezetünkben, amelyek egyenesen betegséghez vezethetnek. Például, mivel a szervezet fokozott készenlétben van, energiát tartalékol, könnyebben hízunk el, könnyebben alakulnak ki szív- és érrendszeri betegségek. Ez tényleg csak egyetlen példa a „minden mindennel összefügg” eseteire.
A holisztikus orvoslás igénye a legtöbbször akkor merül fel, amikor valaki hosszú ideje valamilyen krónikus betegségben szenved, és a nyugati orvostudomány képviselői csak széttárják a kezüket. Mivel azonban e szemlélet amúgy nem gyógyító, hanem egészségmegőrző jellegű, józan, paraszti ésszel betegség nélkül is megfogadhatjuk javaslatait. A szép öregkort ugyanis nem nyugdíjas korunkban teremtjük meg, hanem az azt meglőző évtizedekben – és a holisztikus megközelítés erre az egyik legjobb alap.
