Nemcsak a kínai, hanem az indiai kultúrának is megvan a maga sajátos, ma is széles körben használatos gyógyítási módszertana, amelynek kezdetei az ókorig, egészen pontosan kb. i. sz. kezdetéig nyúlnak vissza. Az első, gyógyítással foglalkozó, ájurvédikus szövegek a Védákhoz, a hinduk ősi, szent könyvéhez kapcsolt függelékként jelentek meg, s akárcsak a Védák maguk, ezek is verses formában dolgozzák fel az orvoslás kérdéseit a diagnózis felállításától a betegségek okain keresztül a hatásos kezelésekig. Az ájurvédikus iratok Semmelweishez képest mindenképp igen korán, már az i. sz. első századokban felfedezték és előírták a higiéniát, amelynek lényege a rendszeres fürdést, valamint a fogak, a bőr és a szem ápolása.
Hasonlóan a ókori görög vagy épp a kínai gyógyászathoz az ájurvéda is a világot és a testet alkotó alapelemek megbomlásaként értelmezi a betegséget – a hindu kultúrában ezek a tűz, a levegő, a föld és a víz, valamint az éter (amely például a világűrt tölti ki). Az ájurvéda szerint minden egyes emberben különféleképpen keverednek ezek az alapelem-minőségek, s ezek – érdekes módon az öttel számtani kapcsolatba nehezen hozható – három fő típushoz, „dósához” vezetnek, ám e dósák szinte sosem jelennek meg tisztán, hanem minden egyénben kevert minőségek. Ezenkívül összesen 20 élettani minőséget is megkülönböztetnek, amelyek ellentétpárokat alkotnak (hideg/meleg, nehéz/könnyű, stabil/mozgó stb.), amelyeket az egyes szervek és az egész szervezet beteg, ill. egészséges állapotaihoz kapcsolnak. Végül a hagyományos indiai gyógyászat is ismeri – az akupunktúrához hasonlóan – a test csatornáinak fogalmát, ám ezek blokkját tűk helyett inkább masszázzsal oldják. A dósák, az alapminőségek, illetve a csatornák állapota alkot egy olyan mátrixot, amelyben az egyes beteges állapotokat elhelyezik.
Az ájurvédás orvos alapvetően a saját érzékeit használja arra, hogy a diagnózist felállítsa, s ehhez fontos segítséget ad neki a páciens személyiségének a tanulmányozása – ezeket ugyanis a betegséggel szoros egységben kezelik. Egy ideges, szorongó, vibráló személyiségű ember más gyógymódban fog részesülni, ha, mondjuk, hasmenése van, mintha ugyanettől egy nyugodt, lassú beszédű beteg szenvedne.
Az ájurvéda minden problémára kiterjedő gyógyászat. Az indiai gyógyítók hosszú ideje képesek aránylag bonyolult operációkra – pl. szürkhályogműtétre –, foglalkoznak pszichiátriai kórképekkel is, és az egészséges életmód kérdéseit – étrend, mozgás, jóga, meditáció – hagyományosan a középpontba helyezik. Amikor az indiai kultúrkörhöz ezer szállal kapcsolódó Srí Lankában tengeri sünbe léptem, egy ájurvédás orvos operálta ki belőlem a tüskéket – habár, be kell vallanom, kábé olyan módszerrel, mintha otthon a feleségem a szemöldökcsipeszeivel látott volna a feladathoz. Igaz, a végeredményen mindez nem látszott, s a hosszú procedúra alatt legalább meghallgattam az orvos egész addigi életének a történetét…
(Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is.)
