Ahogyan azt a múlt héten is említettem, a hagyományos indai gyógyászat főként növényeket használ gyógyszerei alapanyagaként. Hasonlóan a kínai megközelítéshez, a gyógyhatású növények keverékét szokták gyógyszerként felhasználni. Most egy pár olyan nagyon fontos gyógynövényt veszek sorra, amelyet nagy becsben tartanak.
A haritaki (szó szerint: ’tintadió – Terminalia chebula) növényt melegítő hatású stimulánsnak tartják, s hagyományosan fiatalító erőt tulajdonítanak neki. Főként a hideggel összefüggő betegségek („megfázás”), hasmenés, legyengült állapot (pl. anorexia, étvágytalanság, lábadozás) kezelésére használják a még zölden leszüretelt, diószerű termés különféle részeit (van, hogy a szárított héját, van, hogy a szirupban tartósított egész gyümölcsöt fogyasztják). Egy 2009-es kutatás bebizonyította, hogy számos, fertőző baktérium tevékenységét sikeresen semlegesíti a haritaki gyümölcsének vizes oldata, s ezért valóban meg tud gyógyítani bizonyos megfázásokat és emésztési bajokat. Tartalmaz két, igen speciális polifenolt is, ez áll annak a hátterében, hogy az indiaiak szív- és keringési betegségek kezelésére is használják. A haritaki íze kifejezetten fanyar és kellemetlen – de aki bírja az egzotikus gyűrődést, az el fogja viselni.
Az amalakit (Phyllanthus emblica vagy Emblica officinalis) más néven indiai egresnek is nevezik, habár a 8–18 méteresre megnövő fa első látásra nem hasonlít az európai cserjékhez. A termése viszont valóban emlékeztet a mi piszkénkre – ahogyan azt az ország egyes területein hívják –, jellegzetes csíkjait és savanyú ízét tekintve egyaránt. Nemcsak a gyümölcs, hanem a fa kérge és levele is számos előnyös egészségi hatással bír a hagyományos indiai felfogás szerint, amely a hűtő hatású szerek közé sorolja. Alapvetően ezt is fiatalító szernek tartják, amely gyarapítja a szövetállományt, erősíti a fogakat és a csontokat, erősíti a hajat, javítja a látást, gyógyítja a gyomor és a vastagbél gyulladásait – hogy csak pár használati módját említsem.
Bevallom, az ún. fiatalító szerekkel kapcsolatban gyakran élni szoktam a gyanúperrel, hogy a tradíció mennyire fedi a valóságot, ami azonban az indiai egres gyógyászati célú felhasználást illeti, a fent említett hatások közül sokat már a nyugati tudomány is bizonyított. Egyes húgyúti fertőzésekben például bizonyították antibakteriális tulajdonságát – egyébként a nálunk könnyebben hozzáférhető koriander is hasonló képességgel rendelkezik.
Még érdekesebb, hogy képes befolyásolni az elhalt csontszöveteket „eltakarító” óriássejt, az oszteoklaszt génállományát, és gyorsítani képes azok ún. „programozott sejthalálát”, ezért előrehaladott kutatások folynak arra vonatkozólag. hogyan lehetne felhasználni az indiai egres kivonatait a reumás arthritisz, illetve a csontritkulás kezelésében. Ezenkívül úgy találták, hogy bizonyos rákfajták kezelésében is sikeresen alkalmazható.
A hasnyálmirigy-gyulladás kezelésében is hatékonynak bizonyult az amalakikivonat több klinikai vizsgálat szerint, amelyek azt is kimutatták, hogy a gyulladás utáni regenerálódást felgyorsítják a gyümölcsben lévő hatóanyagok. Ezeken túlmenően ígéretes kutatások zajlanak a cukorbetegség gyógyítása, valamint a kórosan magas koleszterinszint csökkentése terén is.
Ha kimegyünk a piacra, aligha találunk olyan nénire, aki indiai egrest adna el nekünk. Az interneten és egyes gyógynövényboltokban azonban már hozzájuthatunk a gyümölcs kivonatát tartalmazó, étrendkiegészítő kapszulákhoz. Egyelőre nem áltathatjuk magunkat azzal, hogy valódi gyógyszert szedünk, hozzájárulhatunk azonban az egészségünk fenntartásához.
(Fotó: L. Shyamal - Wikimedia Commons)
