A jóléti társadalmak megjelenése eltüntette a zsírszövet tiszteletét a férfiaknál és a nőknél egyaránt. Ez a folyamat a vizuális művészetben tökéletesen nyomon követhető, hiszen nyilvánvaló mennyit változott az eszményi férfi és nő képe Rubenstől a 21. századig. Különösen a nők válnak komoly áldozataivá ennek a szemléletnek, hiszen az ő testük – egészséges esetben – eleve több zsírszövetet tartalmaz, mint a férfiaké. Még a 19–20. század fordulójának alkotásain is láthatjuk, hogy jóval testesebbek, kövérebbek a nők, mint amit ma elvárnak tőlük – vagyis a váltás mindössze pár évtized alatt ment végbe. Társadalmi értelemben nagyon is érthető tehát, miért jelentek meg olyan nagy számban a zsírt és a szénhidrátokat kárhoztató, a fehérjét pedig – mint a „szép izom” alapvető építőkövét – idealizáló diéták.
Klimt 1902-es festményének női idomai - Wikimedia Commons
Ezek egyik radikális képviselője a Last Chance nevű diéta volt. Dr. Roger Linn észak-amerikai orvos az 1970-es években dolgozta ki radikális, az „Utolsó esély” nevű fogyókúramódszerét, amelyről bízvást állíthatjuk, hogy a történelem egyik legborzasztóbb ötlete volt ezen a téren. Az orvos azért nevezte el így a diétáját, mert főként azoknak ajánlotta, akik már minden más módszerrel kudarcot vallottak. A dolog lényege a szimpla éhezés volt pár hülyeséggel megbolondítva. Az egyetlen szilárd szubsztancia, amelyet az utolsó esélyezők magukhoz vehettek, napi 400 gramm puszta protein volt, amelyet az orvos saját márkájaként a szupermarketekben értékesített, mindezt aztán vízzel, teával, kávéval, vitaminkészítményekkel és – természetesen – mindenféle fogyókúra-tablettával lehetett kiegészíteni, de rendes ételről szó sem lehetett. Észak-amerikaiak milliói próbálták ki a módszert, amelynek több mint ötven halálos áldozata is lett, ők főként szívrohamban haltak meg. A fő probléma az volt a módszerrel, hogy annyi energiát sem volt szabad bevinni a szervezetbe, amely a légzést normálisan fenntartotta volna – így pedig nehéz létezni… Engem mindig megdöbbent, hogy jutnak el odáig az emberek, hogy egy szabályrendszer merev követésével ilyen komolyan ártanak maguknak vagy épp egymásnak.
Azt gondolnánk, az ilyen módszerek a botrányok után kimentek a divatból, ám ha megnézünk egy női vagy férfimagazint, bízvást találunk hasonlókat ma is – ezekkel azonban majd csak az újévben foglalkozunk. Jó étvágyat, de csak minimális mértékű túlevést, sok mulatságot, de figyelmes ivászatot kívánok minden olvasónak, s azt, hogy az ünnep hangulatát inkább az egymás társaságában való örömteli föloldódás adja meg.
Boldog karácsonyt, boldog új évet!
