Minálunk, falun, kemények az emberek, s ez a saját testükkel kialakított viszonyban különösen tetten érhető. Ha fáj valamijük, nem rohangálnak rögtön az orvoshoz, „nem vagyunk mi anyámasszonykatonái”, mondják, hiszen már anyánktól megtanuljuk, hogy a fájdalom „katonadolog”. Egy falusi ismerősöm is évtizedekig tűrte a krónikus derékfájását, végül azonban nem bírta tovább, szabályosan lerokkant, és azóta is orvostól orvosig szaladgál, hogy meggyógyítsák, ám az okot eddig senki sem találta meg. Kizárólag mentálisan élné meg ezt a fájdalmat? Szimulál? Hipochonder? Van más lehetőség is…
A testi károsodás okozta kellemetlen élményünk – vagyis a fájdalom – úgy alakul ki, hogy a probléma helyéről az idegek hálózata jelzést küld, amelyet az agykéreg fogad: ez a komplex folyamat a fájdalom érzékelése. A funkcionális MRI-vizsgálatokkal azonban ma már egyértelműen bizonyították, hogy a folyamatos csillapítatlan fájdalomérzet hatására az agykéreg bizonyos helyein (ott, ahol „fogadja” ezeket az információkat) olyan visszafordíthatatlan elváltozások alakulnak ki, amelyek már maradandóak. Tehát például elképzelhető, hogy a fájdalom oka már rég megszűnt, miközben az érzet megmarad.
Az említett vidéki ismerősömnél is vélhetően ez történt, ezért nem találják sehol a fájás okait. Az újabb kutatások szerint már három hónap is elegendő lehet ahhoz, hogy a fájdalomérző idegpályák túlzottan stimulálódjanak, és a fájdalom állandósodjék – ezt a jelenséget nevezik fájdalomszindrómának. A tartós, csillapítatlan fájdalom ráadásul további komplikációkhoz is vezethet, nem meglepő módon például depresszióhoz, viselkedési zavarokhoz, csökkent munkaképességhez.
Ha a fájdalom mozgásszervi, akkor gyakran kialakul kényszertartás is, amely újabb motorikus panaszokat eredményezhet. Például amikor valaki a térdét fájlalja, kímélni igyekszik az adott testrészt, másképp lép, másképp tartja a törzsét és így tovább – ez pedig ún. kényszertartáshoz vezethet, amely további testrészek károsodását okozhatja. Nem véletlen tehát, ha a szakemberek azt javasolják: ne hagyjuk sokáig csillapítatlanul a krónikus fájdalmainkat, s minél hamarabb vizsgáltassuk ki az okait.
A kialakult fájdalomszindrómát a jelenlegi tudásunk alapján igen nehéz meggyógyítani, s a gyógyszerek gyakran nem segítenek. Az egyik specifikus módszer során ún. deszenzitizációs (érzéketlenné tévő) gyakorlatokat kell végeznie a betegnek, míg másoknál a hipnoterápia, a meditáció vagy épp az akupunktúra ér el eredményeket – egységes csodaszer azonban még nem létezik, hiszen idegsejtek bizonyos csoportjait kellene megtanítanunk arra, hogyan viselkedjenek.
