Azt hittem, már minden lényeges alternatív terápiáról hallottam, amelyet manapság a nyugati világban gyakorolnak, ám úgy látszik, mindig van új a nap alatt. Egy barátom nemrég ugyanis azzal lepett meg, hogy nemsokára egy olyan tanfolyamra megy, ahol kranioszakrális terápiát tanítanak neki. Hát, olyan szép neve van ennek a módszernek, hogy kénytelen voltam utánanézni, mi fán is terem.
A nevével ellentétben semmiféle szent dologhoz sem kapcsolódó terápiát azért veszem elő itt, az Egészségtrenden is, mert a test és a tudat érdekes összefüggéseivel dolgozik. A cranium latinul koponyát, a sacrum pedig keresztcsontot jelent – testünknek ez a két tájéka áll ugyanis a módszer érdeklődésének a homlokterében. Az elmélet szerint minden gerinces állatban, így az emberben is három nagy „ritmikus rendszer” létezik: a keringési, a légzési és a kranioszakrális rendszer. A rendszer az agyat és a gerincvelőt körülvevő kötőszöveti hártyából (dura mater), az abban képződő és keringő agyi-gerincvelői folyadékból (liquor) áll. A testben minden ideg kapcsolatban áll a dura materrel, emellett minden olyan csont is részét képezi a rendszernek, amely érinti az agyhártyákat és az agyhártyákkal összekötött kötőszövetes állományt.
A terápia kidolgozója, John Upledger amerikai orvos szerint bizonyos lelki vagy fizikai sérülések akadályokat képezhetnek a folyadék áramlása előtt, például azért, mert egy koponyacsont nem mozog megfelelően. Azért hívják ritmikusnak ezt a kranioszakrális rendszert, mert a gerincvelői folyadék elvileg szabályos időközönként, hullámzásszerűen mozog a kötőszövet határolta térben. Upledger szerint a normál ciklus 6–12/perc, ezen érték alatt vagy fölött már problémák vannak. Mivel a rendszer két végén a keresztcsont, illetve a koponyacsontok vannak, ezek játsszák ebben a mozgásban a főszerepet – ezért a terapeuta ezeket a csontos részeket manipulálja. Ne olyan mozgatásra gondoljunk, mint a masszázs vagy a csontkovácsolás (manuálterápia) esetén – nagyon finom, érintésszerű mozdulatokkal dolgozik a terapeuta.
A kranioszakrális terapeuta a kezelés elején a test különböző pontjaira helyezi a kezét, és kitapintja az agyi-gerincvelői folyadék áramlásának a ritmusát. Ezek után főként a koponya és a keresztcsont felületét érintve apró mozgatásokkal kezdi manipulálni a folyadék áramlását: például korrigálja a koponyacsontok mikromozgását, vagy felszabadítja az áramlást akadályozó kötőszöveti blokkokat. Egy-egy kezelés 50–60 percig tart, és általában 5–15 kezelésre van szükség. Ez a módszer állítólag beindítja a szervezet öngyógyító folyamatait is.
Egy magyar honlapon nagyon sokféle betegség kezelésére ajánlják a kranioszakrális terápiát a krónikus arcüreggyulladástól kezdve a hormonális és emésztési problémákon keresztül egészen az asztmáig – ami a fizikailag megjelenő problémákat illeti. Ezeken kívül számos mentális zavarra is megfelelő terápiának tartják (autizmus, depresszió, alvászavarok), de „egyszerű” kimerültség, fáradtság, illetve krónikus fájdalmak esetén is hasznosnak gondolják. Habár a lista hossz, meglepetésemre elég egyértelmű irányelvek alapján állították össze, sok olyan betegséget vagy állapotot tartalmaz, amelyekkel a hivatalos nyugati orvostudomány csak korlátozottan tud mit kezdeni. Bizalmat keltett bennem, hogy más alternatív terápiákkal szemben nem állítják azt róla, hogy súlyos, gyakran halálos betegségeket (mint amilyenek a daganatos betegségek) is meg tudna gyógyítani.
Azért is írom le ezeket a benyomásaimat, mert amúgy a nyugati tudomány standardjainak megfelelő kutatási eredmények legalábbis ellentmondásosak, ami a kranioszakrális terápia hatásosságát illeti. Észak-Amerikában – ahol a leginkább ismert a módszer – jelenleg kábé kuruzslásnak tartják e tudományt, amelynek főleg az az oka, hogy mindeddig egyetlen, a standardoknak megfelelő klinikai kutatás sem vizsgálta behatóan a témát.
Ami engem illet – habár nem hogy orvos, de még tudományos szakember sem vagyok – maga a szemlélet, hogy egy olyan rendszert manipulálunk, amely az egész idegrendszerre kihatással lehet, nekem szimpatikus ötlet. Meglepő ugyanakkor, hogy mindössze egy bizonyos folyadékáramlási ritmus az, ami a terapeuta diagnózisának, illetve kezelésének az alapját adja – igaz, a pulzus vagy a vérnyomás is hasonlóan egyszerű adatok… Úgyhogy azzal bízom mindenki ízlésére és tudására e terápia megítélését, hogy vegye figyelembe: a modern tudomány eddig egyetlen állítását sem igazolta.
