Az elmúlt 2-300 év természettudományi (és gazdasági) fejlődése megmutatta, hogy széles néptömegek élete hosszabbítható meg, életminősége tehető jobbá. Mindez igenis kinyitotta az emberiség számára a remény szelencéjét: talán egyszer elérhető a halálmentes élet is… E jelenségekkel párhuzamosan ugyanakkor nyilvánvalóvá váltak a tudomány határai is, hiszen bármilyen sokáig is élhetünk őseinkhez képest, egy csomó betegség és fizikai állapot létezik, amelyekkel egyelőre nem sokat tudunk kezdeni, valamint egyelőre úgy tűnik, hogy mindenkinek meg kell halnia valamitől.
A hivatalos tudományon félig-meddig kívül álló terápiák és módszerek e fenti igényből természetesen csíráznak ki. Azokkal a betegségekkel kapcsolatban, amelyeket teljesen meggyógyítani nem tudunk, különösen sok gyógyító elmélet születik. A rák, a cukorbetegség, a különféle allergiák, illetve egyes mentális zavarok említhetők talán az első helyeken. Az is közös ezekben, hogy a hivatalos orvostudomány kezelési módjai gyakran túlzott mellékhatásprofillal jelentkeznek, gondoljunk csak a kemoterápiára, a sugárkezelésre, egyes pszichiátriai gyógymódokra vagy az álmosító allergiallenes szerekre. Mivel a kezelés sem nem végleges, sem nem túl kíméletes ezekben az esetekben, a beteg és hozzátartozóinak az elégedetlensége, félelme lesz az a talaj, amelyen az alternatív módszerek kicsíráznak és virágba borulnak. Ezzel el is érkeztünk ahhoz a területhez, ahol a józan, paraszti eszünket fokozottan kell használnunk.
Mikor non-Hodgkin limfómával diagnosztizáltak, én is el akartam kerülni a kemoterápiát, és azt tapasztaltam, hogy a lehető legkomolyabban szerteágazó tudásiparral és -mozgalommal állok szemben, akik egyszerre nagyon sokféle indíttatásból, nagyon sokféle indulattal próbálnak foglalkozni a betegségemmel. Azt tapasztaltam, hogyha az ember kilép a hivatalos orvostudomány terepéről, elsősorban is arra kell ügyelnie, hogy mások túlzott nyereségvágyát és elhomályosult gondolkodását elkerülje. Nem biztos, hogy a jóindulat elegendő ilyenkor – életem során többen is teljesen puszta emberbarátságból próbáltak segíteni rajtam, ám nem tapasztaltam semmiféle javulást az egészségi helyzetemben. Persze, még rosszabb a helyzet, ha komoly pénzlegomboló rendszerekbe futunk bele.
Az internet szabad világában hihetetlen mennyiségű természetgyógyásszal és önjelölt gyógyítóval találkozhatunk. Ők gondolkodás nélkül hirdetik, hogy a citromlé vagy a kurkuma gyógyítja a rákot; hogy nem a napozástól, hanem a naptejektől kapunk bőrrákot; hogy a védőoltások betegítenek meg minket; hogy a gyógyszergyárak direkt betegítenek tovább minket és így tovább.
Sajnos, csakis többszörös ellenőrzéssel járhatunk utána, mire számíthatunk egy-egy alternatív terápiától. Fontos kérdés ilyenkor, mennyire hiteles az a személy, aki a kezelést ajánlja, mennyire állják meg a helyüket azok az állítások és következtetések, amelyeket elmond. Én pl. a limfómámmal egy akupunktőrhöz jártam teljesen ingyen – ám a férfi sehogy sem tudott részletes tájékoztatást mondani a kezelésről, egyszerűen csak annyit mondott, hogy annak „működnie kell”, és a hogy ezt a betegséget „a kínaiak nem tartják ráknak”. Nem is tudtam hinni az egészben…
