Általában kuruzslásnak nevezzük azt, amikor valaki bizonyíthatatlan hatékonyságú módszerekkel próbál valakit a betegségéből meggyógyítani. Érdemes azonban ezt a kategóriát is kettébontani, tudniillik nagyon gyakran fordul elő az is, hogy valaki elvileg hatékony módszerekkel dolgozik, ám valójában nem rendelkezik a gyógyító valódi kompetenciáival – pl. azt hazudja, hogy orvosegyetemet végzett.
A kuruzslásnak hosszú és ellentmondásos története van, s lényegében csak a nyugati tudomány elmúlt egy-két évszázados intézményesülése óta beszélhetünk tisztán erről a jelenségről. Az ős- és ókorban, valamint a természeti népeknél a valódi megfigyelések által igazolt gyógyító módszerek és a hiedelmek általában természetesen keveredetek össze, s ha egy gyógymód éppen hatékony volt, akkor ugyanúgy bele lehetett látni, mondjuk, a szellemvilág segítségét – ha pedig nem hatott, akkor ugyanennek a világnak az ellenségességét, miközben egyértelmű, hogy már sok-sok ezer éve rendelkezik az emberiség használható orvostudománnyal.
Különösen az európai középkor ellentmondásos e téren. Ma már tudjuk, hogy a boszorkányokként elégetett javasasszonyok gyakran valódi, gyógyítási tudással rendelkeztek, és az egyetlen bűnük az volt, hogy nem illeszkedtek a kor hivatalos paradigmájába. Példájuk örök figyelmeztetés is szerintem: attól, hogy valamit nem értünk, de működni látszik, még nem szabad elutasítani csak azért, mert a javasolt működési mechanizmust nem tudjuk elfogadni. A boszorkányoknak és varázslóknak mondott emberek gyakran maguk sem tudták, miért működik egy-egy módszerük, s ezért – valamint hogy komolyabb presztízst építsenek ki maguknak – sajátos hiedelemvilágokkal vették azt körbe. Gyakran ezek az elterjedt „pogány magyarázatok” váltak a vesztükké.
A luzerni Schilling 1513-as krónikájának egy képén Anna Vögtli boszorkányégetése látható, amely 1447-ben Willisauban történt
Manapság például az akupunktúra hasonlítható ehhez a jelenséghez. A hagyományos kínai orvoslás szerint, ugye, meridiánok, vagyis „energiafolyosók”, „csatornák” szelik keresztbe-kasul az egész testünket, s betegségeink ezeknek a csatornáknak az „eldugulásából” keletkeznek. A 20. században számos más új módszer kezdte használni a meridiánokat, gyakran sikerrel. A nyugati orvostudomány azonban nem látja bizonyítottnak e meridiánok létezését, mivel eddig semmilyen módszerrel sem sikerült kimutatni őket. Ennek ellenére az akupunktúra számos kísérleti helyzetben hatékonynak bizonyult, így a hivatalos álláspont sok nyugati országban elfogadja a módszert, és lényegében értetlenül áll a működése előtt.
Szerintem ez hasznos megközelítés, hiszen a fejlődés nem mindig szerves és gyakran eredményez bakugrásokat a logikában. Érdemes ezzel a szemmel közelíteni a szokatlan eljárásokhoz és elméletekhez, mert gyakran gyümölcsöző e szemlélet.
