Néhány évvel ezelőtt az Egészségügyi Világszervezet világjárvánnyá minősítette a cukorbetegséget. Nem ok nélkül, hiszen hihetetlen mértékben terjed a diabétesz. A múlt héten láttuk, hogy elméletben ugyan lenne lehetőség az 1-es típusú cukorbetegség gyógyítására, gyakorlatilag azonban két legyőzhetetlennek tűnő akadály tornyosul előtte.
Az egyik probléma, hogy a hasnyálmirigy és inzulintermelő béta-sejtjei nagyon érzékenyek, ezért mire transzplantációra kerülne sor (jellemzően balesetet szenvedettek vagy egyéb módon meghaltak testéből), addigra a sejtek már életképtelenek. Hosszú ideje próbálkoznak ezért azzal, hogy mesterségesen hozzanak létre béta-sejteket, amelyeket aztán a szervezetbe bejuttatva helyreállíthatják a vércukor-szabályozó képességet. Végül idén ősszel Doug Melton amerikai kutatóorvosnak és csapatának sikerült ez az áttörés, amely azzal kecsegtet, hogy 5-10-15 év múlva elkezdődhet az 1-es típusú cukorbetegségben szenvedők teljes gyógyítása.
Dr. Meltonnak nagyon komoly személyes motivációja is van, amikor a cukorbetegség gyógyítási lehetőségeit kutatja, ugyanis mindkét gyermeke 1-es típusú diabéteszben szenved. A jelenleg kora tízes éveiben járó gyermekeinek ígéretet tett: nem kell a szokásos fenyegetések árnyékában, a külső inzulinforrásoktól függve leélniük az életüket – meg fogja találni a gyógymódot, ami megszabadítja őket a jövő árnyaitól.
Melton és kutatócsoportja őssejtek átprogramozásával nyert bétasejteket. Manapság nagyon divatos őssejtekről, őssejtterápiáról beszélni, ám szerintem kevesen tudják, hogy mi fán is terem tulajdonképpen egy ilyen kezelés, és hogy mi a jelentősége.
Azt mind tudjuk, hogy mikor a petesejt és a hímivarsejt egyesül, egyetlen sejt keletkezik belőlük, a zigóta, amelyben az örökítőanyagok 50–50%-a származik anyánktól és apánktól. Ez az egyetlen sejt kezd osztódni, ez a valódi őssejtünk. Az őssejt számtalan módon továbbfejlődhet, attól függően, hogy milyen biokémiai és fizikai körülmények közé kerül. Így történhet meg az, hogy nem egyszerűen egy szimmetrikus sejtburjánzássá válunk mi, emberi lények, hanem különféle sejtjeink különféle társulásokat alkotnak, így szerveink, rendszereink alakulnak ki. Nemcsak az embriókban találunk őssejteket, hanem felnőttekben is, ugyanis számos olyan része van a testünknek, amely állandóan megújul (pl. a bőr, a vér vagy az emésztőrendszer szövetei). E megújuló szövetek sejtjei is őssejtekből fejlődnek ki – ezeket felnőtt vagy szöveti őssejteknek nevezik. Összességében tehát azt mondhatnánk, hogy az őssejt általános alapsejt, lehetőségek tárháza, amelyből elméletben szinte bármilyen sejt fejleszthető.
Elméletben igen, gyakorlatban azonban nagyon keveset tudunk arról, milyen hatások működnek közre, amikor az embrió őssejt éppen idegsejtté, vérsejtté vagy épp inzulintermelő béta-sejtté fejlődnek. Nemcsak arról van szó, hogy milyen fizikai és kémiai környezetben jönnek létre ezek a folyamatok, de ráadásul azt is tudjuk, hogy az idő is szerepet játszik abban, hogyan hat egy-egy anyag jelenléte, bizonyos hőmérsékleti változók, savasság-lúgosság stb., stb. az őssejt fejlődésére.
A - sajnos angol nyelvű - ábra azt mutatja, milyen stádiumokon halad keresztül az őssejt, amíg eredeti formájából kialakul valamelyik rendszerünk alapsejte - amelyből természetesen még tovább differenciálódik. - Rasbak, Wikipédia
Melton és csapata nem tett kísérletet arra, hogy kitalálja, mi miért és hogyan történik az alatt a 9 hónap alatt, amíg egyetlen sejtből egy egész ember jön létre, hanem inkább kitalálós játékot játszott, és hosszú évek türelemmunkájával eljutott annak megismerésig, pontosan milyen sorrendben, milyen körülmények hatására fejlődik az őssejt bétasejtté. A kutatás során a körülményeket rendszeresen változtatva először általános máj-hasnyálmirigy sejteket nyertek, amelyekből még az említett szervek bármelyike kifejlődhet, majd kitartóan tovább próbálkozva ebből előbb általános hasnyámirigysejteket nyertek, míg végül el nem jutottak a béta-sejtekig.
Ezzel Doug Melton megnyert egy csatát, ám a háború megnyerése még messze van. Ezeket a béta-sejteket ugyanis a szervezet még mindig idegen sejtekként ismeri fel, márpedig a legtöbb diabéteszes számára az immunszupresszáns kezelés szóba sem jöhet. Dr. Melton úgy gondolja, erre nem is lesz szükség…
