A gyerekek és a kamaszok állandóan fejlődnek, és ez számos fiziológiai és mentális változással jár náluk. E változásokat ezért néha elég nehéz elkülöníteni a cukorbetegség tüneteitől.
Kisebb gyerekeknél nagyon gyakran a magatartás megváltozásával is jár a diabétesz kialakulása. Az ilyen gyerekek gyakran „bajba kerülnek” az óvodában vagy az iskolában, mert a magas vércukorszint kellemetlen hatásai erősen emocionálissá teszik őket. Ez váratlan sírást, agresszivitást, jó- vagy rosszkedvet egyaránt jelenthet.
A megnövekedő szomjúság, illetve a gyakoribba váló (akár éjszaka többször is jelentkező) vizelési inger a kialakulófélben lévő cukorbetegség csalhatatlan jelei. Ilyenkor a magas vércukorszint miatt a vesék nem tudják megfelelően kiválasztani a folyadékot, a vizelettel cukor is ürül, a cukor pedig vizet ragad magával. A nagy mennyiségű vízvesztés miatt pedig állandósul a szomjúságérzet. Persze, jó időben egy aktív gyerek esetében néha nehéz eldönteni, mennyire írható mindez valamiféle betegség számlájára… Az indokolatlan, éjszakai izzadás ezzel szemben meglehetősen egyértelmű jele a diabétesznek.
Az ún. acetonos lehelet azonban valóban összetéveszthetetlen jele a cukorbetegségnek. Ilyenkor, mivel a sejtek nem jutnak cukorhoz, azaz energiához, megindul a zsírraktárak lebontása, ilyenkor a máj zsírsavakat és ketontesteket, pl. acetont termel (aceton szokott lenni pl. sok körömlakklemosóban). Mivel mind a zsírsavak, mind a ketonok savas kémhatásúak, szó szerint elsavasítják a vért. Ezt a beteg a légzésével próbálja kompenzálni, ilyenkor észlelhető az acetonos lehelet. Ha ilyet tapasztalunk, akkor valószínűleg azonnali, orvosi segítségre van szükség, mivel nagyon könnyen kialakulhat a ketoacidózisos kóma.
