Nemzetközi statisztikák szerint a felnőtt lakosság legalább 80%-a szenved életében legalább egyszer derék-, hát- vagy nyakfájástól. Ezek a fájdalmak nem mindig mozgásszervi eredetűek, pl. nőgyógyászati vagy urológia problémák is okozhatnak ilyet, ám többségében elmondható, hogy a gerinc és/vagy a medence torzulásai állnak a probléma hátterében. Ezen túlmenően gyakori probléma még a csípő, illetve az alsó végtagi ízületek – térd és boka – fájdalma is, amelyeket általában szintén az alapvető vázunk, vagyis a gerinc + a medence degeneratív elváltozásai okoznak. Az összes ilyen probléma közül a leggyakoribb a derékfájás, amely az esetek 80–85%-ban visszatérő jelenség a beteg életében, és komoly tényező a munkából való hiányzás vagy kiesés terén is.
Számos ilyen torzulás ellen keveset tehetünk, ám többségében olyan problémákról van szó, amelyet az életmódunk okoz – ahogy arról már a múltkor is beszéltünk. Ha változtatni akarunk az életmódunkon, akkor tudomásul kell vennünk, hogy az gyakorlatilag mindenre ki fog terjedni: a napirendünkre és az időbeosztásunkra, a bútorainkra, a testsúlyunkra és az evési mintázatainkra, az alvási szokásainkra, de még arra is, hogyan kezeljük érzelmi állapotainkat, főként amikor stressz ér minket.
Testünk torzulásait ugyanis gyakran rossz életmódunk, rossz szokásaink alakítják ki.
Én például kancsal vagyok, s csak a jobb szememet használom látásra. Ezért gyerekkoromtól fogva kialakult az a szokásom, hogy a jobb szememet a tér közepére viszem, vagyis balra – így kompenzálom azt, hogy a látóterem bal oldala hiányos. Már az óvodai fényképeken is feltűnő, hogy a fejemet rendszeresen balra döntöm. Kitűnő tanuló voltam általános iskolában és gimnáziumban is, ennek megfelelően imádtam a könyveket, ám nem igazán volt olyan mozgásforma, amiben sikeresnek éreztem magam. Természetesen a focit erőltették, de egy kancsal számára a labdajátékok inkább csak komoly frusztrációt okoznak. Úgyhogy viszonylag keveset mozgó gyerek, kamasz és fiatal felnőtt voltam – habár, ironikus módon, az idő elteltével egyre többet mozogtam.
35 éves korom környékén kezdett kiderülni, hogy a rossz fejtartásomnak fájdalmas következményei vannak. Ha valaki a fejét rendszeresen balra csavarva tartja, akkor az egyensúlyi helyzet megőrzés érdekében a gerince is ennek megfelelően csavarodik: a nyak alatti szakaszon a gerinc kompenzálja a balra dőlést, és jobbra csavarodik, majd lentebb ezt újra kompenzálnia kell. Emiatt a bordáim a jobb oldalon különösen összetorlódtak, még lejjebb pedig a csavart gerincem medencecsavarodást is előidézett. Mivel ez az állapot rendszeresen és hosszú ideig fennállt, az izmaim és az őket körülvevő kötőszövet is úgy fejlődött, hogy a csontjaimat, a gerincemet ebben az állapotban tartani tudja. Az eredmény: az egyik reggel nem tudtam kikelni az ágyból, annyira fájt a medencém. Más éjszakákon a bordakosaram környékén föllépő fájdalom miatt nem tudtam aludni.
Forrás: Pixabay
Egy igazi állatorvosi lónak éreztem magam – itt fájt, ott fájt, és még csak 35 éves voltam. Aztán ahogy beszélgettem az emberekkel, fokozatosan megértettem, hogy korántsem vagyok egyedül a korosztályomban, csak éppen másnak emitt meg amott fáj…
A köznyelvben gerincsérvként is emlegetett elváltozás különféle fokozataitól is sokan szenvednek.
Egy barátom például mindig is sokat kerékpározott, miközben egyre inkább magába szippantotta az irodai munka. Menő versenybringája volt. A bringázás elvben nagyon egészséges kardiómozgás – már ha nem szmogban, füstben tekerünk (http://hvg.hu/idojaras/20151106_A_hegyekbe_menekulne_a_szmog_elol_Meresek) –, erősíti a szívet, a tüdőt, az érrendszert, növeli az állóképességet.
A versenykerékpárt, ahogy a neve is mutatja, versenyzésre tervezték, s úgy van kialakítva, hogy a versenyző minél kisebb légellenállás mellett tudjon haladni. Ezt kézenfekvő módon úgy oldják meg, hogy a biciklista lényegében ráhasal a kormányra. Ha az ember tényleg sokat bicklizik, vagy esetleg még versenyzik is, akkor főként a dereka van veszélyben: az állandó előre dőléstől beállhatnak, s nehéz lehet a derekat kiegyenesíteni. Az említett barátom azonban elkerülte ezt a testi torzulást, a dereka helyett a nyaka ment tönkre. A versenybicikli (és a hegyi, valamint a túrakerékpár) másik testtorzító hatása ugyanis abból fakadhat, hogy a nyak a fejet állandóan felfelé biccenti, az ember így tud előre nézni. Ez a barátom pedig még az irodában is így ült a monitor előtt, mert a dereka, háta kímélése érdekében túl magasra helyezte a szerkezetet. Az iroda és a kerékpár mellett a barátom hétvégente focizik is, ám végül ez nem bizonyult elegendő kiegészítő mozgásnak.
Forrás: Pixabay
A lelkes bringázás és a másfél évtizednyi irodai munka után végül nyaki porckorongsérvvel diagnosztizálták. A sok felfelé nézés miatt az izmai és az azt körülvevő kötőszövetek folyamatosan túlzott kanyarban tartották a nyaki csigolyáit, s az erőltetés miatt két csigolya közül előre türemkedett a porckorong. Mivel az izmok, kötőszövetek továbbra is ebben a pozícióban tartják a csigolyáit, a porckorong nem tud visszahúzódni, s folyamatos fájdalmat okoz…
