Attól, hogy valakinél súlyos porckorongsérvet igazol a képalkotó vizsgálat (MRI, CT), még simán lehet tünet- és panaszmentes, s ilyenkor műtétre sincs szüksége. Nagyon szerencsés esetben az illetőnek igen széles a gerinccsatornája, így a porckorongból kitüremkedő anyag nem nyomódik hozzá az ideggyökhöz. A kevésbé szerencsés betegek is elérhetik azonban ezt a fájdalommentes állapotot – gyógytornával.
Akár hirtelen fellépő (akut), akár hosszú ideig fennálló, ki-kiújuló (krónikus) porckorongsérvünk van, a fájdalom- és gyulladáscsillapítás után az orvos gyógytornászhoz fog küldeni minket. Habár a gyógytorna TB-alapon jár szolgáltatás, ám nem mondhatnánk, hogy a magyar egészségügyi rendszerben túlságosan kedvezményezett helyzetben lenne (nem is tudom, létezik-e még e státus), ezért sokan gondolják úgy – érthetően –, hogy külön fizetnek egy magán gyógytornásznak.
A jó gyógytornász először alaposan megvizsgálja a beteget, megnézi a leleteit, s tulajdonképpen kísérletezik vele: megkéri, hogy vegyen fel egy adott testtartást (dőljön előre, hátra, oldalt és így tovább), miközben figyeli a páciens reakcióit, érdeklődik a testi érzeteiről, fájdalmairól. Ezek alapján nemcsak azt méri fel, felméri, hogyan lehet a porckorong kitüremkedő részét „visszatornázni”, hanem azt is, hogy milyen helytelen testtartás vagy mozgásminta vezetett a sérv kialakulásához. Amikor nekem volt hasonló problémám, akkor a gyógytornász pl. arra a következtetésre jutott, hogy a feszes és csavarodott állapotban lévő csípőízületem a ludas a derékfájdalmam kialakulásában.
A gyógytornász ezek után általában betanít egy gyakorlatsort, amelyet a beteg otthon is gyakorolhat.
Ezek egy része közvetlenül a kitüremkedő porckorong visszaügyeskedését szolgálja – ez lényegében magának a kimozdult csigolyának, illetve a kialakult ízületi blokknak a „helyretornázását” jelenti. Porckorongsérv esetén a csigolyák általában csak kis mértékben mozdulnak el egy egymáson, vagy – még gyakrabban – nem is történik ilyen elmozdulás, csak épp a gyulladás, fájdalom hatására ízületi blokk keletkezik, amely megakadályozza a csigolyák közötti kisízületek mozgását. A csigolya visszatornázásával, illetve az ízületi blokk oldásával végre újra kilazul, „megnyílik” az ízület, a csigolyák közé szorult ízületi tok végre tud csúszni a beszorult helyzetéből, s lehetővé válik a porckorong kitüremkedő részének az ideggyöktől való eltávolítása.
A gyakorlatok másik része azokat az izmokat, izomcsoportokat lazítja, illetve nyújtja, amelyek deformálják testünk vázszerkezetét. Amikor például én voltam gyógytornásznál, ő azt állapította meg, hogy a csavarodott állapotban lévő medencém miatt alakult ki a derékfájdalmamat okozó porckorongsérvem, s az ajánlott gyakorlatok között fele-fele arányban szerepeltek olyan mozgások, amelyek a csigolya visszatornázását/az ízületi blokk oldását célozták (ez az én esetemben ez homorítás, illetve a keresztcsonti ízület lazítása volt), illetve amelyek a medencével és a csípőízülettel kapcsolatban álló izmokat, izomcsoportokat nyújtották (hátsó és belső combizmok, mély farizmok, a medencén tapadó izmok).
A gyógytornász ezek után ellátja egy pár jó tanáccsal is beteget (mire figyeljen hajoláskor, emeléskor, fejtartásával kapcsolatban – kinél mi a lényeg), akinek a gyógyulása jórészt a saját kezében van. (Természetesen vannak, akik ráérnek és meg is engedhetik maguknak, hogy akár naponta gyógytornászhoz járjanak, ez azonban rendszerint felesleges.) Általában a gyógytornász végigkíséri a gyógyulás teljes folyamatát, rendszeresen találkozik a pácienssel, s ahogyan látja a testi változásokat, úgy módosít a gyakorlatokon is.
Számos iskola és módszer létezik a gyógytorna területén, de ezekre majd máskor térünk vissza.
