Ha az embernek porckorongsérve lesz, a gyógytornászon kívül valószínűleg felmerül majd benne, hogy masszázsra, csontkovácshoz vagy manuálterápiára (is) kellene járnia. Sőt nem ritkán fordul elő, hogy maga a gyógytornász küldi el még masszőrhöz, mauálterápeutához.
De melyik micsoda, és egyáltalán hová, kihez érdemes menni?
Az emberi erővel (kézzel, testtel) végzett lazítás és fájdalomcsillapítás technikái legalább 5 ezer éves múltra tekintenek vissza. Legalábbis ha a Távol-Kelettől Egyiptomig talált tárgyi leletekből indulunk ki, mert nyilvánvalóan ezek a manuális (vagyis kézi) terápiák ennél is sokkal régebbiek – szinte ösztönös, emberi viselkedésünk ugyanis, hogy fájó, sajgó testrészeinket nyomkodjuk, masszírozzuk.
Habár az izmok stimulálásával dolgozó masszázs és az ízületek „ropogtatásával”, kimozgatásával járó manuálterápia/csontkovácsolás két külön iskolának tűnik, valójában számos olyan módszer van, amely a kettőt egyesíti, ilyen például a thai masszázs – amit a lusták jógájának is hívnak – vagy a jumejhó masszázs (angolos átírással: yumeiho). A címben felsorolt három fogalom tehát részben fedi egymást. A masszőr alapvetően izmok lazításával foglalkozik, és csak ritkán foglalkozik a kimozdult ízületek „helyrerakásával”, habár ezek a dolgok is egyre inkább változnak.
A manuálterapeuta ehhez képest komplexebb feladatot végez, mivel gyakran masszázzsal oldja az izom- és ízületi blokkokat, s csak ezután/emellett folyamodik az ízületek mozgatásához, ami csavarást, húzást, nyomást egyaránt jelenthet. Ráadásul a legtöbb manuálterapeuta – az elnevezést cáfolva – nemcsak a kezével, hanem a teljes testével végzi ezeket a műveleteket a kezelt ember testén. Magyarországon jelenleg csak gyógytornászok és egyéb hasonló, felsőfokú, egészségügyi végzettséggel rendelkezők tanulhatnak tovább manuálterapeutának, s hivatalosan csak ők a viselhetik a manuálterapeuta titulust. Gyakran ezek a szakemberek sem kizárólag az emberi test külső manipulációjával dolgoznak – az én manuálterapeutám például további tornagyakorlatokkal egészítette ki a gyógytronászom által előírt listát.
A csontkovácsolás a magyar hagyományokban gyökeredző manuálterápia. Nemcsak nálunk, hanem a világ minden táján fennmaradtak és fejlődtek az elmúlt évezredek során is ezek a testhelyreállító technikák, s nálunk főképp a csontkovácsolás módszere maradt fenn. Egyáltalán nem állíthatjuk, hogy ez a megközelítés alacsonyabb rendű volna, mint a továbbiakban említett manuálterápiás iskolák, mégsem létezik hivatalos csontkovácsképzés, mert – bár sokan merítenek a kézzel fogható, népi bölcsességből – eddig a hivatalos orvostudomány egyetlen kutatója sem állt még neki, hogy szabályokból álló, tananyagként tanítható és számon kérhető, a korszerű gyógyítási szemléletekkel összhangban lévő diszciplinát hozzon belőle létre.
