Már sokat beszéltünk gyógytornáról, masszázsról, csontkovácsolásról, manuálterápiáról a porckorongsérv „konzervatív” kezelése kapcsán, ám ezek alapján aligha világos, kihez érdemes fordulni e problémánkkal. Mikor nekem volt hasonló gondom, az – egyébként szaktekintélynek tartott – ortopédorvosom azt mondta: „Keressen egy jó gyógytornászt. Én sajnos nem tudok ajánlani.”
Magyarországon nemcsak a csontkovácsok, a masszőrök jó része is egészségi szolgáltatásra, gyógyításra felhatalmazó hivatalos igazolás (bizonyítvány, diploma) nélkül dolgozik. Sőt sokan a hivatalosan elvárt képesítések nélkül ajánlanak manuálterápiát a betegeknek. Nagyon különböző minőségű és mennyiségű tudás és tapasztalat állhat egy-egy ilyen szakember vagy „szakember” mögött. Általában ismerőseink ajánlására jutunk el hozzájuk, s gyakran lutri, milyen eredményességű kezelést kaphatunk tőlük.
Mikor először tapasztaltam porckorongsérvszerű tüneteket magamon, én is egy kollégám javaslatára keveredtem csontkovácshoz. Egy örmény belgyógyászhoz, aki a volt Szovjetunió területén elterjedt, alapvetően orosz népi gyökerekkel bíró fogásokat alkalmazta rajtam. Többször vissza kellett mennem, a végén még elektroakupunktúrát is előírt, a fájdalmaim mégsem csökkentek – pedig már egész szép összeget kifizettem a bácsinak és segítőinek. Végül egy barátom javasolt egy gyógytornászt meg egy képzett manuálterapeutát – az ő módszerükkel sikerült lassan kijönnöm a fájdalmakból.
A saját tapasztalatom az, hogy képzett, tapasztalt masszőrhöz nyugodtan fordulhatunk akkor is, ha porckorongsérv okozta fájdalmaktól szenvedünk – ám csodát ne várjunk. A masszőr ki tudja lazítani a fájdalom, rossz testtartás, mozgásminták miatt beállt izmokat, s így a kimozdult kisízület könnyebben tér vissza a helyére, ám ez gyakran nem elég. Szintén saját élményem, hogy a csontkovács is inkább azoknak való, akik nem szenvednek krónikus problémától, vagyis a testtartásuk, mozgásmintáik alapvetően megfelelnek az egészséges ideálnak, csak épp egy ritkán előforduló balesetet szenvedtek – pl. rosszul emeltek nagy súlyt. Hiába „teszi helyre” az ízületeket a csontkovács – ha izmaink és az azokat körülvevő kötőszövet helytelen irányba húzzák a csontjainkat, illetve rossz mozgásmintáink újabb blokkokat alakítanak ki izmaink, ízületeink körül, az eredeti állapot nagyon könnyen visszaáll. Pilates-edző barátom szerint az ilyen típusú, indokolatlan csontkovácshoz járás maga a „búcsúcédula-vásárlás”: az ember úgy érzi, tett valamit az egészségéért, ráadásul nem kevés pénzbe került, egy ideig úgy is tűnik, hogy hat, és az ember hitegetheti magát azzal, hogy ami évtizedek alatt elromlott, azt pár 20–30 perces kezeléssel vissza lehet fordítani.
Pedig ha a (nyugalmi) testtartásunk eleve deformitást mutat az ideálishoz képest, vagy nyilvánvalóan helytelen mozgásmintáink vannak (pl. erősen és aszimmetrikusan csámpásak vagyunk), akkor biztosan komplex terápiára van szükségünk – nemcsak porckorongsérv esetén, hanem egyéb fájdalmak elkerülése érdekében is. Minél hosszabb ideig ismételgetünk egy rossz mozgásmintát, minél több időt töltünk el egészségtelen testtartásokban, annál több esélyünk van rá, hogy fájdalommal, sérüléssel, egyéb komplikációkkal járó betegségünk fejlődik ki. A komplex terápia ez esetben azt jelenti, hogy miután véget ért a fájdalmakkal, gyulladással való munka, a gyógytornász/manuálterapeuta egy olyan, fokozatosan változó mozgásprogrammal dolgoztat bennünket, amelynek a célja a rögzült testi deformitások, mozgásminták megváltoztatása. Mások elmesélése alapján úgy látom, hogy ezen a ponton gyakran elvérzik ez a gyógyító munka, mivel az alkalmazott módszerek gyakran monotonnak tűnnek (hasonló gyakorlatok ismételgetése), és hosszú időn keresztül kevés élményszerű dolgot tud megtapasztalni a változásért dolgozó ember.
Azt hiszem, hogy ilyenkor érdemes a gyógytorna mellé vagy helyett egyéb, olyan, testtudatos módszerekben is elmélyedni, ahol a fejlődés élménye erőteljesebb. Ezekről majd később fogok beszélni.
