Több, mint gyakran fordul elő, hogy az aggódó szülő az a problémával keresi fel az orvost vagy más szakember, hogy kisgyerekének lúdtalpa, bokasüllyedése van, esetleg befelé (vagy éppen kifelé) dől a bokája, csámpázik. Sokszor még babakorú gyerekeket is elvisznek az ortopédiai rendelésre a kétségbeesett szülők, és talpbetétet vagy egyéb, akár műtéti megoldást kérnek.
Fontos azonban tudni, hogy hosszú folyamat eredménye, amíg a gyerek lába eléri a felnőtt korra jellemző formát, ezért bizonyos életkor alatt nem is érdemes a lúdtalp kérdésével foglalkozni. Csecsemőkorban sokan a hosszanti boltozat hiányát látják lúdtalpnak, s ezt a benyomást még fokozzák is a baba vastag, talpbőr alatti zsírpárnái – pedig mindez normális állapotnak tekinthető legalább kétéves korig.
Újszülött csecsemő talpa – Evan Amos
A boltozat kialakulásához szükséges izomzatot a baba a mozgásfejlődésével párhuzamosan szerzi meg, kezdetben csúszással, mászással, majd állással, járással, ugrálással. Fontos, hogy mindez spontán történjen. Türelmetlen szülőkkel előfordul, hogy szó szerint kierőszakolják, hogy a gyerek felálljon, járni kezdjen, ez azonban túlterhelést, hosszú távon deformálódást okoz, amely akár a gyerek egész életét meghatározhatja. A 7–8 éves korra kialakuló gacsos térd (X-láb) vagy hanyag tartás (amely a gerincferdülés előszobája) ilyen korai megerőltetésre utalhat. A korán kialakuló túlsúly komoly rizikófaktornak tekinthető a lábfej deformálódásában, mivel a kialakulófélben lévő izomzat – amely így is, mondhatjuk, a test gyors fejlődésével – nem tud lépést tartani a növekedéssel, s ez az ízületek deformálódásához, végső soron a vázrendszer eltorzulásához vezethet.
Kb. 10 éves korra alakul ki a felnőtt korra jellemző lábfejszerkezet, vagyis a talp ilyenkor már számos boltozatból áll, s alapvetően három ponton, a nagylábujj és a kislábujj előtti talppárnán, valamint a sarkon támaszkodik, az addig gyakran befelé dőlő bokák pedig egyre inkább függőlegesek lesznek. A gyerekek jelentős részénél megmarad azonban a bokák befelé dőlése, amely sok esetben csak esztétikai kérdés. Nagyon sok felnőtt teljesen panaszmentesen, akár professzionális futóként éli le az életét, miközben befelé dőlnek a bokái.
Mivel a lúdtalpbetétek, speciális ortopéd cipők nem fejlesztik a lábat, csak kompenzálják a boltív hiányát, a tudomány mai gyakorlata szerint csak azoknak ajánlják a használatát, akiknek konkrét panaszaik, fájdalmaik vannak. A jelenleg érvényes álláspont szerint nem igaz az az elképzelés, hogy a betét vagy hasonló segédeszköz nélkül hagyott lúdtalp később komolyabb mozgásszervi panaszokhoz vezethet. Általában a sokat mozgó gyerek amúgy lapos lába (lúdtalpa) eléggé rugalmas marad ahhoz, hogy az erőteljesebb rázkódás és az egyenetlen terhelés okozta problémák ne kerüljenek – szó szerint és átvitt értelemben egyaránt – magasabb szintre. Amennyiben azonban fájdalom, egyéb panasz alakul ki a helytelen talpszerkezet miatt, akkor azt feltétlenül orvosolni kell. A legtipikusabb ezek közül a kamaszkori térdkalácsfájdalom.
