A rigid (merev) lúdtalpak hátterében valamilyen anatómiai eltérés áll. Pl. összenőttek az előláb csontjai, vagy kórosan, a mozgást akadályozva helyezkednek el. Ahogyan arról már beszéltünk, ezek általában már születéskor kiderülnek, de legkésőbb kamaszkorban előjönnek a problémák. Vannak olyan, eredetileg rugalmas lúdtalpak is , amelyek felnőtt korra merevvé válnak. Ezeket a deformációkat általában mind műtéttel szokták orvosolni.
A különböző műtéti módszerek közös célja, hogy a láb süllyedt és fájdalmas belső boltozatának íveltségét helyreállítsák és a láb terhelésének eredeti nyomáseloszlását próbálják biztosítani. Az orvosok szerint erre a legalkalmasabb a 10 és 13 éves kor közötti időszak, mivel idősebb korban sajnos ezek a műtétek nem mindig hozzák meg a tökéletes eredményt, részben azért mert a láb csontjainak mobilitása már jelentősen csökkent, és sokszor a láb több kis ízületének elmerevítését is el kell végezni. Hagyományosan e műtétek során széttörik a csontösszenövéseket, majd „újra építik” a lábfej csontozatát.
Az elmúlt években vált elterjedtté a komoly panaszokat okozó, gyermekkori, flexibilis lúdtalpasság kezelésének egy új műtéti irányzata. Ennek során az ugrócsont és sarokcsont között található csontcsatornát ingerlik, mely idegvégződésekben gazdag, s képes reflexesen korrigálni a saját, hibás tartását. A műtét során egy speciálisan erre a célra kiképzett csavart vezetnek ebbe a csontcsatornába. A csavar lekerekített sima vége olyan ingert jelent a lábnak, mely a kóros lábtartást megszünteti. A műtét kifejezett előnye, hogy egy nagyon kicsi, akár 1–2 cm-es metszésen keresztül el tudják végezni, s így nem terhelik meg komolyabban a gyerekeket. Optimális esetben a gyerek 2-3 hét alatt megszokja az új helyzetet, és a láb korábbi lapos boltozata és befelé dőlő bokatartás megszűnik, ezzel együtt a fájdalmak is. A behelyezett csavart rendszerint a lábtartás állandóvá válása után, vagyis 1–2 évvel később távolítják el.
