Habár az anorexia nervosa már az 1870-es évektől ismert volt orvosi, pszichológusi körökben, a közfigyelem csak a 20. század második felétől fordult felé. Mindez természetesen következett be magának a betegségnek a terjedésével. Míg valaha igen ritka mentális zavarnak számított, addig ma már a fiatalok kb. 1–4%-át sújtja, főként a nőket (habár nem teljesen világos, hogy a diagnózisarány emelkedése nem csak az ellátórendszer javulásának, illetve az ismereteink növekedésének tudható-e be). Nem utolsó sorban azért is vált széles körben ismertté a betegség, mert számos celebről derült ki, hogy anorexia nervosában szenved vagy szenvedett – az aerobicot népszerűsítő Jane Fondától a Spice Girls-tag Victoria Beckhamig, és akkor még nem említettük a munkahelyi ártalomként rutinból anorexiás számos női modell egyikét sem.
Az anorexia nervosa okai sokrétűek és lényegében a mai napig tisztázatlanok, vagyis a tudomány mai álláspontja szerint nem kizárólag a soványságra szorító társadalmi-kulturális nyomás tehető felelőssé az evészavarért.
Egyértelmű pl., hogy a zavar örökölhető – ikerkutatások 40% körüli átlagos örökölhetőséget mutattak ki. Számos jel utal arra, hogy méhen belüli hatások – pl. az anya cukorbetegsége, egyéb szív- és érrendszeri betegsége, különösen pedig az ún. terhességi magas vérnyomás (a terhesség 20. hete után jelentkező tüneteket diagnosztizálják így), valamint a placenta infarktusa – is szerepet játszanak az anorexia nervosa kialakulásában. A születés előtti és közbeni komplikációk, valamint a fizikai-mentális sérüléseket betegesen elkerülő magatartás között már számos összefüggés igazolódott – márpedig ez az elkerülés az egyik leggyakrabban megfigyelt lelki oka az evészavarnak. Van olyan elképzelés is, hogy az agy, a bélrendszer és a zsríszövetek közötti kommunikációban szerepet játszó peptidek módosult jeladásai felborítják az éhség-teltségérzet szabályozását, és ez hozzájárulhat az evészavar kialakulásához.
Az anorexia nervosa lehetséges pszichológiai okai között már hosszú ideje tartják számon a gyerekkori szexuális bántalmazást, illetve a gyereket magára hagyó, a gondoskodást elhagyó szülői attitűdöt. Számos kutató gondolja úgy, hogy az evészavar hátterében az áll, hogy a beteg úgymond nem akar felnőtté válni. A felnőtté válás elkerülése ezekben az esetekben „felmentést adhat” a saját szexualitás, saját szexuális élet alól, illetőleg – más megközelítésben – a serdülő vagy felnőtt betegnek azt a be nem teljesített gyerekkori vágyát testesíti meg, hogy mások gondoskodjanak róla. A kórosan sovány ember ily módon mintegy újra gyermekké válik, hiszen kis méretű lesz, akár egy gyerek. A túl alacsony testtömeg nőknél a menstruáció elmaradását okozhatja, ezért ők még inkább „gyermekek lehetnek”. Az anorexia nervosában szenvedők túlnyomó többségénél serdülő vagy fiatal felnőtt korban jelentkezik először az evésszavar, amely megint csak utalhat a felnőtté válást elkerülni akaró motivációra.
Kb. az 1950-es évektől kezdődően nő az anorexia nervosával diagnosztizált evészavaros esetek száma és a lakosságszámhoz viszonyított aránya. Lényegében nem tudjuk, hogy ez azért van-e, mert növekvő ütemben jelentkezik ez a mentális zavar, vagy azért, mert az egészségügyi-pszichiátriai ellátórendszer egyre fejlettebb, a közvélemény pedig egyre tájékozottabb e téren.
Az mindenesetre egyértelmű, hogy a médiatrendek kifejezetten kedveznek nemcsak az evészavarok, hanem más, ún. testképzavarok kialakulásának is. (A testképzavarban szenvedők vélt vagy valós testi fogyatékosságaikat, hibáikat eltúlozzák, s ez mértéktelenül nyomasztja őket. A testképzavarokkal jellemzően más pszichés betegségek is társulnak, pl. evészavar, depresszió, különféle szorongásos zavarok, fóbiák.) Sok mai fiatal lényegében az elektronikus médiumokkal nő fel, s a különféle kommunikációs csatornák, audiovizuális tartalmak egyfajta értékadó és értékmérő funkciót töltenek be a szülők és az iskola mellett vagy épp helyett. Mivel a fiatalok kortárs csoportjai is ezeket az értékeket veszik át, sokan, akik eleve alacsony önértékeléssel rendelkeznek, ezekben a csoportokban vélik megtalálni az érzelmi kapaszkodóikat, s mindenáron megpróbálnak megfelelni az elvárásoknak.
Beszélgettem már volt anorexiással, aki elmondta, hogy ezen felül van még egy érdekes, különleges hatása is éhezésnek, nevezetesen azok a könnyű, energetikus időszakok, amelyeket valószínűleg az emésztőszervek üressége okoz. A 19. században már Ernest-Charles Lasegue francia orvos is megfigyelte, hogy a koplalás egyfajta doppingszer az anorexia nervosában szenvedőknek. Az állapotot valószínűleg annak tudhatjuk be, hogy a szervezetnek nem kell energiát fordítania az emésztésre. Aki húsevőként próbált már átállni vegetáriánus étrendre tapasztalhatott hasonlót, mivel a húst sokkal nehezebb megemészteni.
