Az az elképzelés, hogy tulajdonképpen egy bonyolult gép vagyunk, amelynek néha meg kell javítani vagy ki kell cserélni az alkatrészeit, hogy ismét jól működjön, egészen sokáig működik jól. Ha azonban olyan egyszerű problémákat feszegetünk, mint hogy „boldogok vagyunk-e”, „értelmes életet élünk-e”, rögtön kiderül, hogy ez a szemlélet hibádzik.
A Dallas sztárjának, Larry Hagmannek, akit itthon csak Jockey-nak hívtunk, a története tökéletesen példázza ezt. Jockey nemcsak a sorozatban, de a valóságban is rendesen a pohár fenekére nézett, és súlyos alkoholizmusa következtében súlyos májkárosodást szenvedett. Kétszer is májátültetésben részesült, mivel még az első után sem hagyta abba az ivást. A mechanisztikus orvostudomány – mondhatjuk – kétszer is csodát tett, ám mindhiába. Egy olyan sikeres ember, mint Larry Hagman, miért itta magát halálra? Nyilván mentális, szociális és környezeti okai voltak mindennek – ám ezek a faktorok a biológiai-kémiai-fizikai alapokon nyugvó gyógyítás számára csak igen korlátozottan férhetők hozzá.
Nem véletlen, hogy az évszázadok alatt elmérnökösödő nyugati orvostudománynak talán a modern pszichoterápia jelentette e téren az első, komoly kihívást. Amikor Freud azt írta, hogy testi tünetekkel járó mentális zavarokat puszta beszélgetéssel tud gyógyítani, sok komoly természettudós támadta ezért.
A pszichoterápia úttörői egy 1909-es fotón - Wikimedia Commons
Azóta egyre tágabb a test és a tudat rejtélyes együttműködését leíró tudásunk. Tudjuk például, hogy a rossz kedélyállapotok, a stressz a megbetegedések komoly rizikófaktorai, habár pontos természettudományos módszerekkel még nem sikerült pontosan leírni, miért kapja el a rossz lelkiállapotban lévő ember az influenzát könnyebben, mint az irodában két méterre tőle ülő, boldogabb életű társa – mindenesetre ez olyan tapasztalati tény, amelyet józan ésszel könnyen igazolunk. Azt is tudjuk, hogy bizonyos „beszélgetős”, hivatalos nevén: pszichodinamikus terápiák hasonló hatással vannak a „boldogsághormon”, a szerotonin termelésére, mint az antidepresszánsok. Ám hogy ez pontosan hogyan történik, a tudat hogyan kapcsolódik a testhez, még csak korlátozottan ismerjük.
Egy kutató pszichiáter barátom szerint ugyanakkor mindössze két-három évtized választ el minket attól, hogy egyes mentális zavarokat mikrosebészeti vagy egyéb fizikai úton gyógyítsanak. Már ma is képesek például arra, hogy az agy bizonyos részeit elektromosan stimulálva megszüntessék a kényszerbetegségek (COD-k) bizonyos fajtáit. Nekem ez elég science-fictionnek hangzik, de ki tudja?
