A kuruzslás – vagyis a hozzáértés nélküli, ám azt tettető „gyógyító tevékenység” – leghírhedtebb történetei talán Indiából érkeznek hozzánk a legnagyobb számban. Habár az ország sok területe, főként bizonyos nagyvárosok környéke relatíve igen fejlett, sok olyan helyet találhatunk, ahol nemcsak a gazdasági, hanem az oktatási színvonal is igen alacsony – s ez nagyon kedvez azoknak a csalóknak, akik mások rossz egészségi állapotából akarnak meggazdagodni.
A kép megértéséhez sokat hozzátesz, ha figyelembe vesszük, hogy India még mindig az az ország, ahol kábé minden falunak sajátos, külön hit- és istenrendszere van, amely gyakran bonyolult előírásokat tartalmaz a mindennapi viselkedésre vonatkozóan, s ez kiterjedhet számos gyógyító beavatkozásra is. A helyi kultúra és hiedelemvilág annyira mélyen hatja át az emberek gondolkodásmódját, hogy azt itt, Nyugaton mi el se tudjuk képzelni. Az indiaiak túlnyomó többségét a legkevésbé sem érintették meg a fejlett világ vívmányai, olyan jól elvannak a saját hagyományaikkal. Sosem fogom elfelejteni, amikor az egyik indiai kolléganőmről, aki már több nemzetközi reklámügynökségen dolgozott világszerte, kiderült, hogy nem tudja, ki az a Michael Jackson.
A képen Dhanvantari, az orvoslás - egyik - indiai istenségének a szobra látható egy bangalore-i ájurvédikus expón. Ő mindenesetre ártatlan a kóklerségben. -- HPNadig - Wikipedia
Persze, kit érdekel Michael Jackson, ha az ember egészségéről van szó, de sajnos ez a jelenség a minimális biológiai ismeretek hiányára is kiterjed. Így fordulhat elő olyasmi, mint a kilkotti asszonyok tíz évvel ezelőtti meggyilkolásának a története. A dárdzsílingi teaültetvények körzetében lévő faluban járvány pusztított, a falu gyógyító vénei pedig kisütötték, hogy azt bizonyos asszonyok rontó tevékenysége okozza. Egyetlen nap alatt öt – még élő – asszony koponyájába vertek szöget, és a közeli folyóba dobták őket zsákba varrva. Becslések szerint a mai napig évente több száz ember halálát okozzák ez ehhez hasonló esetek.
Ennél is sokkal gyakoribb azonban, hogy gyógyító emberek komoly ellenszolgáltatásért cserébe kezelik a pácienseket a legkülönfélébb módokon: étrendváltoztatással, füstöléssel, mindenféle gyógyhatásúnak mondott anyagok előírásával, illetve egészen gyakran „hivatalos” gyógyszerekkel is, amelyeket vagy a megfelelő módon használnak fel, vagy nem. Egyesek közülük még operációkra is vetemednek. E gyógyítók közül sokan egész nagy hírnévre tesznek szert, és híveik úgy ünneplik őket, mint a földre szállt isteneket vagy mint a megvilágosodott lényeket. Még szentképeket is nyomtatnak róluk, amelyeket csodatévőknek tartanak.
A múlt század nyolcvanas éveitől kezdve azonban ennek a hagyományos szakmának, amely a valódi segítségnyújtás és az üzletszerű csalás határán egyensúlyoz már régóta, komoly ellenlábása támadt. Ekkoriban alapította meg ugyanis Narendra Dabholkar orvos „a vakhit eltörlésén dolgozó bizottságot”, amely azóta már országszerte kiterjedt harcot vív vallásos tévhitek, a fekete mágia, a hiszékeny emberek bizalmával visszaélő kuruzslók ellen. Természetesen Dabholkar és szervezetének tevékenysége komoly ellenérzésket keltett, hiszen valami olyasmi ellen vette fel a harcot, amely az ősi hagyományban és a nemzeti pszichében gyökeredzik.
Az orvost tavaly augusztusban lőtte le egy merénylő, akinek a kiléte máig ismeretlen, az indiai parlament pedig másnap fogadta el azt a törvényt, amelyet már évtizedek óta szorgalmazott – ezzel utólag is megkoronázva az életművét. A jogszabály többek között bűncselekménnyé nyilvánította azt is, ha valaki gyógyító vagy épp rontást hozó varázserőt tulajdonít önmagának.
