Néhány évvel ezelőtt az Egészségügyi Világszervezet világjárvánnyá minősítette a cukorbetegséget. Nem ok nélkül. Hogy jobban megértsük, ezt a betegséget, eddig áttekintettük az élettani hátterét és a betegség pontos biológiai okait. Ma az 1-es típusú cukobetegség kezeléséről, lefolyásáról lesz szó.
Az 1-es és a 2-es típusú cukorbetegség okai merőben különbözőek, így a betegség lefolyása, kezelése is más és más. Az 1-es típusú cukorbetegség a szervezet hibás önvédelme miatt alakul ki – az inzulint termelő szigetsejteket az immunrendszer megtámadja, azok pedig gyulladás következtében elpusztulnak. Ez általában elég korai életkorban (legtöbbször 14–25 évesen) és meglehetősen hirtelen történik. Mivel a sejtek nem jutnak cukorhoz, a szervezet nem jut elegendő energiához, a betegek gyakran hirtelen lefogynak, ismétlődő rosszullétek lépnek fel. Nem ritkán ún. ketoacidózisos kóma bekövetkeztekor ismerik fel a betegséget.
Az egyes típusú cukorbetegek alapvető kezelése az inzulinpótlás – élethosszan. Ma már klónozott, emberi inzulinnal kezelik a betegeket, ám a múlt század nyolcvanas éveit megelőzően jellemzően szarvasmarhákból kivont anyaggal pótolták a hiányzó hormont.
Ideális esetben a hasnyálmirigy az inzulintermeléssel pontosan szabályozni tudja a vér cukorszintjét és a máj különféle anyagcsere-folyamatait, különösen azt a folyamatot, amelyben a keményítőraktárakból egyszerű szőlőcukrot keletkezik. Elegendő inzulin hiányában túl sok cukor kerül a véráramba, és ott is marad. Túl sok inzulin megjelenésekor azonban kórosan alacsony vércukorszint alakul ki, amely akár kómához is vezethet. Nagyon sok tényezőtől függ, hogy egy adott embernek mikor mennyi inzulinra van szüksége: a bevitt táplálék mennyisége, minősége, az, hogy mennyit mozgunk, mennyit pihenünk és így tovább.
Az inzulinpumpa nevű készüléket a szervezet önszabályozásának az utánzására fejlesztették ki. Ez a testre szerelhető ketyere folyamatosan, beállítható programok szerint tudja szabályozni a bevitt inzulin mennyiségét, így összességében jóval kevesebb hormont kell pótolni. A pumpa pontos beállítása összetett feladat. Az egyéni szükségletek felmérése összetett feladat, s gyakran azt is igényli, hogy a beteg maga is elmélyüljön olyan kérdésekben, mint pl. hogy mennyi szénhidrátot tartalmaznak egyes ételfajták, mennyi energiára van szüksége bizonyos mozgásformákhoz (egy óra futás vagy egy óra jóga nagyon különböző mennyiségű energiát fogyaszthat), munkához vagy pihenéskor.
A képen egy inzulinpumpa. - ZooFari, Wikipedia public domain
Bármilyen pontosan állítsák is be egy-egy páciens inzulinszükségletét, és bármilyen menő gépezeteket találjanak is fel a tudósok a hormon pontos adagolására, mindezek nem tudják pótolni a szervezet pontos önszabályozását. Az 1-es típusú cukorbetegség esetében ezért mindenképp számolni kell a hosszú távon megjelenő szövődmények következményeivel. A betegség megjelenése után átlagosan 20 évvel már gyakori a látás romlása (amely nem ritkán vaksághoz vezet), a vese károsodása (ami egy idő után művesekezelést tesz szükségessé), az idegek megbetegedése, illetve a nem egyszer amputációhoz vezető diabéteszes láb szindróma, amely a végtag komplex megbetegedése.
