Elhízottnak az a személy számít, akinek a túlzott zsírraktározása már olyan mértéket ér el, hogy az veszélyezteti az egészséget és megrövidítheti az életét. Másképpen fogalmazva az az elhízott, akinek a testtömegindexe 30 kg/m2 fölött van. A testtömegindex kiszámolásához a kilogrammban mért testtömeget el kell osztani a méterben mért magasság négyzetével. Én pl. 1,78 méter magas vagyok és 70 kiló, testtömegindexem ezért kb. 22. Manapság már gyakran használnak egy módosított testtömegindexet is, amelyet oxfordi kutatók javaslata alapján így számolnak ki: 1,3 x testtömeg (kg) / magasság a 2 és feledik hatványon (méterben). Ez alapján 21,5 lenne a testtömegindexem. Az idősek – 65 év felettiek – esetében a normál testtömegindexet magasabb: 25 és 30 közötti. Gyerekek esetében ez a számítási módszer nem használható.
Fontos tudni, hogy a testtömegindex-számítás nem minden esetben pontos mérőszáma a túlzott zsírraktározásnak, vannak ugyanis olyan, speciális esetek (pl. testépítőknél), amikor extrém mennyiségű izomtömeg alakul ki van valakin.
A 25 és 30 közötti testtömegindexű emberek esetében túlsúlyosságról beszélünk. Ez az állapot az elhízás előszobája szokott lenni, és csak mérsékelten veszélyezteti az egészséget. Ma már azonban – ahogyan a múlt héten írtam is erről (http://egeszsegtrend.blog.hu/2015/03/14/_na_de_mi_van_az_elhizas_egeszsegugyi_kockazataival) – a fejlődő orvostudomány nagyon sokkal meg tudja hosszabbítani az elhízott emberek életét is. Ennek ellenére elmondható, hogy átlagosan kb. 6–7 évvel rövidíti meg az élettartamot az elhízás.
Tulajdonképpen ez nem is olyan sok, ám egy elhízott ember élete jó részét betegeskedéssel, nehéz testi állapotokban tölti. A teljesség igénye nélkül ezek lehetnek csont- és ízületi betegségek, cukorbetegség, szív- és érrendszeri betegségek, alvási apnoé, illetve különféle daganatos betegségek. Aki elhízott, az nehezebben mozog, kisebb fizikai teljesítményre képes, gyakran gyötri légszomj.
A középkorban és a reneszánsz idején az elhízást általában a jómód jelének tekintették, és az előkelőségek körében viszonylag gyakori volt. Példa erre Charles Mellin a Nemesúr portréja című festménye, mely Alessandro del Borro toszkánai tábornokot ábrázolja - 1645. Wikipédia
Legalább ugyanilyen komolyak az elhízás lelki és társas következményei. Az elhízottak gyakran tapasztalják, hogy negatívan ítélik meg őket: megvetik őket, nevetség tárgyai, vagy éppen távolságtartással viszonyulnak hozzájuk. Az elhízott emberek rendszeresen szenvednek a saját állapotuktól nemcsak fizikailag, hanem lelki értelemben is. Napjaink karcsú, izmos szépségideálja köszönő viszonyban sincs saját testképükkel, s ez többszörösen nyomaszthatja őket. Visszatérő panaszuk a párválasztás nehézsége, hiszen manapság kevesen találják vonzónak a zsírpárnás testeket. Habár a középkor és az újkor idején kialakult „derűs kövérség” sztereotípiája még mindig fellelhető kultúránkban, valójában sok elhízott ember szenved különféle lelki betegségekben, sőt gyakran ezek állnak elhízásuk mögött is.
