Az elhízás oka általában elég egyszerű: a túlzott táplálékbevitel mozgásszegény életmóddal társul. Természetesen vannak speciális esetek, amikor valamilyen betegség, biológiai elváltozás okozza az elhízás – ezekkel majd máskor foglalkozunk.
Normális esetben minden kisgyerek örökmozgó. A lakásunk közelében két óvoda is van, jó időben sokszor hallom a kétségbeesett óvó nénik üvöltözését („Ádámka, azonnal szállj Ágika fejéről, és ne ugrálj a haján!”), amint kontrollálni próbálják az energiában dúskáló kicsik féktelenkedését. Természeti népeknél – akikből ma már egyre kevesebben élik a hagyományos életüket – megfigyelték, hogy ez a mozgékonyság felnövekedve sem vész el az emberekből, vagyis ha Pápua Új-Guinea őserdeiben lenne óvoda, akkor az ottani alkalmi óvó néniknek jóval kisebb erőfeszítésükbe kerülne a rakoncátlan nebulók korlátok közé szorítása. Már ha egyáltalán ez céljuk volna… De ez eszükbe sem jut, hiszen a civilizált világgal ellentétben Pápua Új-Guinea törzsi területein vagy épp Amazóniában nem ismerik a tankötelezettség fogalmát.
Ahol azonban a törvény erre kötelez, ott az 5-6-7 éves gyerekeket az óvodaudvarról beterelik az iskolapadokba, és szisztematikusan kontrollálni kezdik a mozgásukat. A tanító néni azt jutalmazza, azt dicséri, aki szépen, nyugodtan tud ülni a padban, és figyelmével követi az óra menetét. A természeti népeknél sem feltétlenül fenékig tejfel a gyerekek élete, ám ritkán kérik tőlük, hogy - mondjuk - egy fa tövében töltsenek mozdulatlanul egy órácskát. A mozgáskorlátozáson túl fokozatosan olyan „játékformákra” is megtanítják a nebulókat a civilizációban, amelyek során csak a fantázia mozog, a test nem – ám a gyerekek ezt a különbséget nem érzik, nekik ez teljesen mindegy. Nemcsak a könyv, hanem a kép és a mozgókép is jó szórakozást jelent ott, ahol mindez elérhető, és mivel a gyerekek játékokban dolgozzák fel problémáikat, sérüléseiket, az elektronikus médiumok is ezeknek a folyamatoknak a résztvevőivé válnak. A modern környezetben ezt gyakran súlyosbítja az is, hogy a gyerekek otthon magányosak lehetnek, felgyülemlett frusztrációikat pedig emberi társ híján tévéműsorok, elektronikus játékok és hasonlók segítségével próbálják legyőzni, miközben az evéssel meg jutalmazzák magukat.
A gyerekek elhízása ma már komoly és egyre növekvő probléma szerte a fejlett és fejlődő világban köszönhetően annak a perverz rendszernek, amely az eleve mozgékony homo sapienst szabályozott, tehetetlen testekké alakítja át. Izgalmas tapasztalatom volt például, amikor először mentem meditációs elvonulásokra, ahol keleti szokás szerint mindenkinek a földön elhelyezett párnákon és egyéb alkalmatosságokon kell ülnie. Egy kisgyerek számára ez teljesen természetes lenne, de a bútorokhoz szokott nyugati felnőttek vért izzadtak fájdalmaik és kényelmetlenségeik közepette. De érdekes megfigyelni azt is, hogyan reagálnak arra a felnőttek, ha pl. fára kell mászni, el is felejtve, hogy valaha ezt teljesen természetesnek érezték.
Egy indiai falu iskolásai. Ők még lehet, hogy a földön ülhetnek. - Yann, Wikipédia
A feje tetejére állított szemléletünk talán legfurcsább gyümölcsei az iskolai testnevelésórák, ahol a szabályozatlan mozgás öröme helyett gyakran újabb szabályok gyűjteményét kell a tanulóknak megtapasztalniuk. Hasonló furcsaságnak tartom a versenysport és a tömegsport legtöbb ágát is, amelyek az eredendően organikus mozgásunkat bizonyos célok érdekében módosítják, közben még el is hitetve a gyakorlókkal, hogy milyen egészséges dolgot művelnek a testükkel, miközben pl. kinyírják az ízületeiket, ólábuk lesz vagy épp teniszkönyökük.
