A testépítés – angolul bodybuilding – ún. progresszív, súlyzós edzés. Azért progresszív, mert a sport egyik célja, hogy az izmokat fokozatosan, egyre jobban terheljék. Ahogyan az lenni szokott, az ilyen típusú, súlyzós edzésnek az ókori görögökig nyúlnak vissza a gyökerei. Egy korabeli olimpiai bajnok, bizonyos krotóni Miló úgy bizonyította ennek az edzéstípusnak a hatásosságát, hogy hónapokon át hátán egy bocival gyakorolt, miközben a fiatal marha, ugye, napról napra növekedett. A legenda szerint egészen fiatal bika koráig cipelgette az állatot, ám mivel egy kifejlett marhahím minimum egy tonna, a sztoriban mindenképp kell, hogy legyen valami túlzás. A progresszív, súlyzós edzés a 10–11. századra Ázsia több részén elterjedt, s a mai napig népszerű sport pl. Indiában, Iránban vagy Törökországban – nem véletlen, hogy a közép-ázsiai országok olyan jól szoktak szerepelni a súlyemelő versenyeken.
A 18. századra Európában is kialakult egyfajta súlyemelő kultúra, főként azoknak az utazó „erős embereknek” köszöngetően, akik vásárokban különleges erejüket bevetve szórakoztatták a közönséget. Európa polgárosodott részein, illetve Észak-Amerikában a 19. századra már elterjedőben volt a súlyemelő mozgásforma, mint aminek a segítségével a test karbantartható és fejleszthető.
A fotón Eugene Sandow, a testépítés atyja látható Benjamin J. Falk képén
A testépítés a 1867-ben, Poroszországban született Eugene Sandow nevéhez fűződik. Az 1890-es években Európát és Észak-Amerikát átutazó férfit a világ legerősebb embereként emlegették. A turné során hamar kiderült, hogy az embereket legalább annyira érdekli a férfi izmainak a kidolgozottságát, annak esztétikai minősége, mint az, hogy milyen nehéz dolgokat tud fölemelni, elhúzni vagy eltolni. Sandow fölismerte mindennek a jelentőségét, és fizikális (azaz testi) kultúra néven lényegében megalapította a ma testépítésnek nevezett tevékenységet. Ő tervezte az első edzőgépeket is, illetve ő adta ki az első testépítő magazint is. Sportoló mivolta ellenére Sandow 58 évesen, sztrókban halt meg.
A 20. század elejétől a testépítés egyre népszerűbb sportág lett, s a 30-as, 40-es évektől kezdve már komoly versenyeken mérték össze izmaik szépségét, ám sokáig nem volt egyértelmű, hogy ehhez a leghatékonyabb út a progresszív. súlyzós edzésen keresztül vezet. Hosszú évtizedekig atléták, úszók és egyéb sportolók is indultak bodybuilding versenyeken, míg aztán az 1940-es évek végére egyértelművé vált, hogy a súlyzós módszer vezet a leggyorsabb és -látványosabb eredményhez. Az 50-es évekre a bodybuilderek már hollywoodi filmekben is szerepeket kaptak.
A testépítés-bajnokságok történetét esztétikai divatok váltakozása jellemezte. Eredetileg – lényegében az antik görög szépségideál jegyében – atletikus és dinamikus(nak tűnő) testkidolgozást akartak elérni a profi és amatőr versenyzők, s a zsűrik is ezt díjazták. Aztán az 1960-as években egy időre megváltozott a trend, és hirtelen az óriási izomtömeg (egyben általában a kifejezetten nagy testmagasság) jött a divatba – melynek esztétikai értékét amúgy meglehetősen sokan vitatták már akkor is. A hatvanas évek háromszoros Mr Olympiája (ez a bajnoki cím jelenti a sportág legmagasabb elismerését) a kubai származású Sergio Oliva volt, akit ha a lenti képen megtekintünk, rögtön megértjük, miért váltottak ki ellentmondásos érzéseket ezeket a testépítők. Miközben 180 cm magas volt, „fénykorában” 109 kilót nyomott, mellkerülete pedig elérte a 150 cm-t, miközben kifejezetten keskeny csípője volt.
Sergio Oliva fotója a Wikipédiáról
A hatvanas évek óta többször is kiment a divatból a túlzott izomtömeg, majd újra és újra visszajött – legalábbis, ami a nagy, nemzetközi bajnokságok világát illeti. A trendkövetés azonban a média fejlődésével, illetve a bodybuilder sztárok népszerűvé válásával – Schwarzeneggeren kívül még mindenképp meg kell említenünk Sylvester Stallonét és Jean-Claude Van Damme-ot – világszerte egyre könnyebb lett, és fiúk, férfiak milliói döntik el a jelen pillanatban is, hogy a testépítő módszerek segítségével fognak megerősödni és –nem mellesleg – „jól kinézni”. Ellentétben a bodybuilding kezdeti évtizedeivel, ma már nagyon fontos szempont, hogy az egyes izomcsoportok ne egyszerűen csak jól látszódjanak, hanem legyenek méretesek is. Márpedig ez a mesterséges izomtömegnövelés bizony komoly komplikációkhoz vezethet.
