Nem érzékeljük magunkat kívülről. Sokan szabályos sokkot kapnak, ha felvételről meghallják a saját hangjukat, vagy fotón, videón meglátják a saját képmásukat. „Belülről” tehát nehezen alkothatunk képet arról, helyes-e a testtartásunk, egészséges mozgásminták alapján mozgunk-e. Mások segítségével, esetleg tükör, fotó, videófelvétel használatával azonban kaphatunk egy hozzávetőleges képet arról, jól állunk, ülünk, mozgunk-e. Ha pontos önismeretet szeretnénk kapni, akkor azonban – ha csak testtudatosan nem vagyunk képzettek és elmélyültek –szakemberhez kell fordulnunk, vagy el kell merülnünk egy olyan önismereti módszerben, amely a test vizsgálatát helyezi a középpontba – a Feldenkraist vagy az Alexandert tudnám javasolni.
Ahogyan arról már beszéltünk, főként gerincünk nyaki és ágyéki (deréki) szakasza veszélyeztetett a porckorongsérv kialakulása szempontjából, ugyanis a legtöbb problémánk ennek a két görbületnek a kiegyenesedéséből (vagy a görbület túlhangsúlyozásából) fakad.
Ha Ön most ülve olvassa ezt a bejegyzést, rögtön meg is vizsgálhatja önmagát, helyes-e a testtartása. Ideális esetben a deréknál éreznie kell, hogy a gerince éppen befelé kanyarodik, míg a háta, illetve a feneke kijjebb helyezkedik el. Amennyiben azt tapasztalja, hogy a háta és a dereka, illetve a dereka és a feneke egy vonalban van, akkor helytelen tartásban ül. Előfordul, különösen nőknél, hogy valaki a túlzott lazasága vagy épp a helytelen tartás elkerülése érdekében túlságosan előre nyomja a derekát, és ezzel túlhangsúlyozza a gerince ágyéki ívét – ez ugyanúgy akár porckorongsérvhez is vezethet. A hát izmainak enyhén feszülteknek kell lenniük, mert tartaniuk kell a gerincet. Ha teljesen elernyednek, akkor a derék előre- vagy hátraesik, akárcsak a váll. A túlzott feszültség ugyanolyan káros hosszú távon, mint az izomtónus teljes hiánya. A túlfeszített izmok hosszú távon izomblokkokhoz vezetnek, illetve csökkentik a porckorongok vér- és oxigénellátását. A nyugodt, álló testtartás is hasonló háttartást jelent.
Akár ülünk, akár állunk, nyugalmi („semleges”) helyzetben a fejünk középpontjának – oldalról nézve – pontosan a test középvonala fölött kell „lebegnie”. Állunk kissé behúzva úgy. hogy kb. az öklünk fér be az állunk és a mellkasunk közé. A modern emberek nagy részénél a fej általában vízszintesen előre van csúszva. Régebben a könyvolvasás és a kézzel írás okozta ezeket az elváltozásokat, manapság a monitorok és egyéb kütyük is hasonló hatással vannak ránk. Aki sokan néz a fejét előre hajtva – könyvek, laptopok, telefonok, táblagépek esetén gyakori ez –, annak általában a nyaki gerincíve is többé-kevésbé kiegyenesedett. Komolyabb esetben ez már tapintható is – ha a tarkónk alatt közvetlenül, ott, ahol a gerinc nagyon befelé kanyarodna, könnyen tapintható csigolyát észlelünk, miközben fejünk elvileg függőleges és előre nézünk, akkor egészen biztosan nincs rendben az a kanyarulat.
Vállunk és medencénk tartását akár a tükörben is ellenőrizhetjük. Álljunk csukott szemmel egy egész alakos tükör elé abban a pozícióban, ahogy azt egyenesnek, helyesnek képzeljük, majd nyissuk ki a szemünket. Minden testtartási aszimmetria valamilyen torzulásra utal. Tipikus probléma, ha valakinek feljebb van az egyik válla, mint a másik, esetleg a váll-lap hosszában is különbség van ilyenkor. Ha elöl, a combtőnél kiálló csípőlapátok nincsenek azonos magasságban, az is problémákra utal.
Lábhasználatunk, lábtartásunk különösen nagy befolyással bír mozgásszerv-rendszerünk állapotára. A csámpázás vagy a lúdtalp tökéletes indikátora annak, hogy valamilyen torzulás van a testünkben. Talán tudjuk is magunkról, hogy csámpázunk, de ha nem, akkor elég megvizsgálni cipőtalpunkat – ha annak bármilyen sarka, széle aránytalanul kopik a többihez képest, egyértelmű, hogy helytelen mintákat követve terheljük a lábunkat s így a testünket is. A profi futócipőket már erre odafigyelve, különféle „csámpaváltozatokban” árulják a szaküzletek. Már régóta tudjuk, hogy a lúdtalp és a gerinc különféle bántalmai között szoros összefüggés van, ezért ha valakinek ilyen problémája van, elengedhetetlen a lúdtalpbetét használata, hogy a gerincbajokat megelőzze.
Természetesen egy ilyen típusú önellenőrzés inkább csak egy laikus szórakozás, hiszen a problémák súlyának, mélységének a feltárásához feltétlenül szakember szükséges – és szintén őrá van szükségünk akkor, ha változtatni akarunk testünk mozgásstruktúráin.
