Nem kell hozzá fizikusnak vagy orvosnak lenni, hogy megértsük, a legtöbb súlyt, a legnagyobb nyomást a lábfejünknek kell viselnie életünk során. Ezentúl fontos lengéscsillapító funkciója is van, hiszen – ha csak nem lépünk direkt puhán – minden egyes lépésünk szó szerinti megrázkódtatást jelent az egész szervezetünknek.
Lábfejünk számtalan csontból, valamint inakból és izmokból álló bonyolult szerkezet. Mikor lépünk, futunk, ugrunk, a test súlya az ún. bokavillában lévő ugrócsontra nehezedik, s ezen keresztül előrefelé, az ún. előlábra (lényegében a lábujjakra), valamint hátrafelé, a sarokcsontra terhelődik az összes nyomás.
A lábfej csontjai a Wikipédiából (Blausen.com staff. "Blausen gallery 2014". Wikiversity Journal of Medicine. DOI:10.15347/wjm/2014.010.)
Amikor ránézünk, nem teljesen egyértelmű, ám a csontok helyzetének az elemzéséből már nyilvánvaló, hogy a lábfejünk jellegzetesen boltozatos felépítésű – éppen úgy, ahogyan pl. a gótikus katedrálisok. A boltozat fenntartásában fontos szerepük van az inaknak és az izmoknak. Ennek a boltozatos felépítésnek köszönhetően súlyunkat lényegében három pillér tartja: a sarok, valamint az első és az ötödik ujjunk (a nagy- és a kisujjunk). Egészen pontosan fogalmazva több boltozatról beszélhetünk: az egyik belül, a ferdén felfelé irányuló sarokcsonttól tart az első lábközépcsontig (ami a nagyujjunkban végződő csont), a másik pedig a külső íven halad a sarokcsonttól az ötödik lábközépcsontig (vagyis a kisujjunkban végződő csontig). Ezeken kívül az össze lábközépcsont (az három középső ujjunkban végződő csont) is meghatároz egy-egy ívet, s így a lánfejünk valóban egyfajta boltíves katedrálisként szemlélhető.
Amikor ennek a boltíves szerkezetnek bármelyik eleme meggyengül, deformálódik, akkor az egész rendszer összeomlik, és ilyenkor szoktunk lúdtalpról, kicsit hivatalosabban bokasüllyedésről beszélni (habár majd azt is látni fogjuk, hogy nem mindig csak erről van szó). A vizes homokban hagyott lábnyomunk vagy egyszerűen csak a vizes láblenyomatunk gyakran árulkodik róla, ha lúdtalpunk van. Az egészséges lábboltozatú ember esetében ugyanis csak a három tartópillér, valamint a lábfej külső íve éri a földet, míg lúdtalpas ember esetén általában az egyébként a levegőben maradó területek is leérnek. A lúdtalp népbetegségnek számít.
