A lúdtalp megelőzése, illetve korrekciója szempontjából fontos tudnunk, hogy a mesterségesen sima, kemény burkolat kifejezetten kedvezőtlen hatással van a lábfejre, legyen az parketta, linóleumpadló vagy akár beton. Ez ilyen típusú felületek ugyanis nem dolgoztatják a lábfej kis izmait, mivel a lábfej mintegy szétterül rajtuk. Épp ezért a mezítlábas teremsportok. bár minden más szempontból nagyon hasznosak lehetnek, a lábfej boltozataira kedvezőtlenül hathatnak. Épp ezért az ilyen jellegű burkolatokon az a legjobb, ha nem vagyunk mezítláb. A természetesen egyenetlen talaj – a homok, a nem szúrós kavics, a fű – azonban alaposan megdolgozza a lábfejizmokat, ilyenkor kifejezetten érdemes mezítláb lennünk nekünk is, a gyerekeknek is. Az utóbbi évtizedekben egyre több olyan tudományos kutatási eredmény születik, amely az idegrendszer és a mozgásszervezés fejlődése szempontjából is nagy jelentőséget tulajdonít a talpakon, lábfejen található idegvégződési pontok stimulálásának, amelyet leginkább az egyenetlen talajon való mezítlábazással érhetünk el (vagy, persze, lábmasszázzsal, de mennyivel egyszerűbb az előbbi!).
A szakemberek véleménye szerint ráérünk cipőt, szandál venni a gyereknek akkor, amikor már biztonságosan jár. Azok a babákra azonban, akik ún. hipotón vagy laza izomzattal, szalagokkal, esetleg komoly lábfejdeformitással rendelkeznek, netán túlsúlyosak, gyakran már az első felálláskor érdemes lábbelit adni a szakorvossal való konzultációnak megfelelően. A puha talpú cipőkkel kapcsolatban sokféle vélemény lát napvilágot pró és kontra egyaránt. Annyi bizonyos, hogy a lábfejet, bokát nem tartják, a mezítláb megtapasztalható tapintásos érzékelést azonban akadályozzák. A magas szárú cipő vagy szandál rugalmas anyagból készült talppal viszont jó választás lehet, mivel lépéskor hajlik, engedi az egészséges járáskép kialakulását, vagyis a sarokról az előlábra való átgördülést, miközben a felsőrész tartja a sarkat, bokát.
Alapvetően csak különleges esetekben szokták javasolni, hogy bármiféle betétet vagy akár harántemelőt tegyünk a kisgyerekek cipőjébe, pedig ez utóbbi nagyon népszerű, ugyanakkor ki- vagy befelé dőlő lábfej, illetve O-láb esetén több kárt okozhatunk, mint hasznot. Az első 2-3 életévben a kisgyerek lábfejének hosszanti boltozata még nem alakult ki, s bármiféle „rásegítés” azt eredményezheti, hogy a helytelen tartás nem tud magától korrigálódni.
Ha egy, már járó babánál, kisgyereknél az Achilles-ín függőlegesen fut le, akkor a lábfejtartását megfelelőnek szokták tartani. Más esetben érdemes lehet az ortopéd szakorvost felkeresni, de már csak akkor, ha a gyerek tényleg folyamatosan jár. Természetesen bármely, a fejlődést hátráltató tényező esetén folyamatos szakorvosi ellenőrzés javasolt. Ha a lábfej hosszanti boltozatának az emelése szükségessé válik, az orvos az aktuális állapotnak megfelelően megteszi a korrekcióra való javaslatot, ezért nem érdemes konfekcióban kapható betétet, ortopéd cipőt venni.
