A porckorongsérv lehetséges kezelési módjait a probléma súlyossága, illetve krónikussága is meghatározza. Ha már kezd kialakulni az inkontinencia (vizeletvisszatartási képtelenség), akkor az azonnali műtétet szokták ajánlani. Szintén az operáció jön szóba, ha a végtagokba lesugárzó komoly fájdalommal járó izomgyengeséget – lényegében: részleges bénulást – tapasztal a beteg.
Már csak azért sem szabad túl sokat várni ilyenkor ennek a radikális megoldásnak az alkalmazásával, mert a gyulladás miatt tartósan fennálló idegi funkciózavar során az ideg mintegy „elveszíti” alapvető működési képességét, és az elvesztett funkciók (reális érzékelés, mozgatás) csak nagyon lassan vagy csak részlegesen térnek vissza. Nemrég jártam egy meditációs csoportba egy lánnyal, akinek komoly fájdalomzavara van. A fájdalom öt évvel ezelőtt egy deréktáji gerincsérv miatt alakult ki. A lány két évig hanyagolta a sérve rendbetételét, ezalatt folyamatos fájdalommal küszködött. Két év után már csak a műtét jött szóba. A műtét után megszűnt a bénulás veszélye, ám a fájdalom az idegek tartós funkciózavara miatt megmaradt az operáció óta eltelt három évben is. Az időközben már 32 éves lány mindennap ópiáttartalmú gyógyszert szed – immár öt éve. Sok mindennel kísérletezett, végül ez a meditációs kurzus segítette neki abban, hogy elkezdje „újraprogramozni” az idegrendszerét. A nyolchetes meditációs kurzus végére már a felére tudta csökkenti a gyógyszeradagját. Nem mindenki ilyen „szerencsés”, mint ez a lány – mások már túl későn kapnak észbe, s ők előfordul, hogy kerekesszékben végzik.
Szerencsére egyre fejlődik az a műtéti technika, amellyel a porckorongsérvet operálják. Valaha például még „összebetonozták” azokat a csigolyákat, amelyek között kialakult a sérv, ezzel örökre megakadályozva a gerinc mozgékonyságát – ma már szerencsére nincs erre szükség. A műtét során lényegében „kicsippentik” a porckorong kitüremkedő részét, gondosan ügyelve a környező idegek épségére. A műtét utáni rehabilitáció azonban embert próbáló feladat: agyéki sérv esetén például vagy két hónapig nem ajánlják az ülést: a lábadozó beteg állhat, járhat, térdelhet, s helyzetváltoztatáskor is ügyelnie kell a gerincére. Ezzel párhuzamosan komoly gyógytornába kell kezdenie, amely azonban „csak” arra jó, hogy megakadályozza a probléma hirtelen kiújulását.
Ráadásul a műtét nem ad semmiféle garanciát arra, hogy a sérv nem újul ki – akár az eleve érintett gerincszakaszon, akár máshol. Csakis a komoly torna, illetve a mozgásmintáink valódi megváltoztatása kecsegtethet azzal a reménnyel, hogy a porckorongproblémáktól örökre megszabadultunk.
