Anyukámnak magas vérnyomása van, és kánikulában – ahogyan már írtam is erről – bizony nem árt gyakrabban ellenőrizni az értékeket.
Régen még csak olyan öndiagnosztikus vérnyomásmérőt lehetett kapni, amelyet – akárcsak az orvosnál – a fonendoszkóppal együtt kellett használni. Ha segíteni akartam az anyukámnak, bizony nekem is ki kellett képeznem magam erre a praktikára. A digitális vérnyomásmérők korában már nincs szükség rá, hogy doktorbácsisat játsszunk – a műszer higanymilliméterre pontosan mutatja meg az értékeket.
A rendszeres önellenőrzésen kívül is sok dolgot tehet, aki magas vérnyomástól – görögül: hipertóniától – szenved. Nem is árt az óvatosság, hiszen Magyarországon a szív- és érrendszeri betegségek vezető halálozási oknak számítanak, márpedig ezek rendszerint a magas vérnyomásra vezethetők vissza. Magas vérnyomásról beszélhetünk 140/90-es értéktől, alacsony vérnyomásról pedig 100–110-es érték alatt (a második szám ez esetben nem számít). Amennyiben bármilyen, kóros eltérést tapasztalunk a kánikulában, pláne, ha az tartós, legjobb, ha orvoshoz fordulunk.
A folyadékbevitel kétszeresen fontos a hipertóniásoknál. Amikor verejtékezünk, folyadékot veszítünk, és így a vérünk besűrűsödik. Ezt pont úgy lehet elképzelni, mintha, mondjuk, egy mártást lassan főznénk, közben az gőz formájában folyamatosan vizet veszít, és a mártás egyre sűrűbb. A vér esetében a sűrűsödés azonban ritkán kívánatos, mivel a vér „megszilárdulása” gyakran vérrögképződést jelent. Ha napközben kevés folyadékot fogyasztunk, vérrög keletkezhet bennünk, majd az esti lehűléssel összeszűkülhetnek az ereink, a vérrög pedig megakadhat valahol. Így stroke (ejtsd: sztrók – agyérgörcs vagy agyvérzés) vagy szívinfarktus (a szívet tápláló koszorúerek elzáródása) következhet be.
Azt már nyilván sokan fújják, hogy cukros üdítőt és alkoholt nem érdemes szomjoltásra használni, azt azonban már kevesebben tudják, hogy az ásványvízzel is csínján kell bánni. Igaz ugyan, hogy a verejtékezéskor elvesztett ásványi sókat is pótolnunk kell a szervezetünkben, ám gyakran sokkal több sót pótolunk, mint amennyit elvesztünk, és gyakran már ez is emeli a vérnyomást. Aki magas vérnyomásos, annak az alacsony ásványianyag-tartalmú ásványvizek valók, azokon belül is főként az alacsony nátriumtartalmúak. Ezen és ezen a linken tájékozódhatunk a leggyakrabban kapható ásványvizeink ásványianyag-tartalmáról.
Számtalan víztisztító módszer is létezik, amelyek nemcsak a vízfertőtlenítéshez használt anyagok (főként klórvegyületek) maradványait, de gyakran a nátriumsók egy részét is kiszűri a vezetékes vízből. Van kancsó, csapra szerelhető víztisztító, nagy méretű, asztali víztisztító és így tovább. Ha nem akarunk pillepalackokkal vesződni, ezek is jók lehetnek – ám a vásárlás előtt érdemes teszteket, véleményeket olvasgatni az interneten, hogy biztosan a megfelelő készüléket válasszuk. Csökkentett ásványianyag-tartalmú vízhez ún. ozmózisos víztisztóra van szükségünk.
A fölös kilóktól való megszabadulás, a sok zöldség, gyümölcs fogyasztása, a rendszeres mozgás, az alkoholfogyasztás csökkentése mind csökkenti a vérnyomást is – s nyáron talán könnyebb is ezekbe belekezdeni.
Jövő héten arról írok, hogy mit tehetünk, ha valaki a vérnyomása miatt lesz rosszul a kánikulában.
