Emlékszem, régen az augusztus 20. már a nyár végét jelentette. Menetrendszerű volt, hogy a tűzijáték után, amit falusi gyerek lévén a tévében néztünk végig, elromlik az idő. Újabban éppen ellenkezőleg: a jövő hétre egyenesen 35–40 fokos kánikulákat jósolnak, úgyhogy a krónikus alacsony vérnyomással küzdő feleségem már előre készül a „rossz időre”.
Ez a „nagy felkészülés” egyébként abban merül ki, hogy a nyitva felejtett ajtót, ablakot bezárja, és csakis korán reggel vagy késő este szellőztetünk, amikor hűsebb a levegő. Ilyenkor a nap forró részét a lakásban tölti a feleségem, amely így ritkán melegszik 26 fok fölé. Persze, szerencsések is vagyunk: egy százéves, vastag falú ház földszintjén lakunk, amely természetesen mérsékli a hőmérséklet szélsőségeit, ezért tényleg elegendőek az ilyen „nyílászárós intézkedések”.
Akinek vérnyomásproblémái vannak, ugyanezt ajánlom. Persze, aki tetőtérben, panelben, egyéb, könnyen átforrósodó lakásban él, annak további intézkedéseket is tennie kell. A lakás szigetelése nemcsak a nyári vérnyomásos rosszulléteket előzi meg, de a téli fűtésszámlát is csökkenti. De gyakran már az is sokat segít, ha nagy árnyékolókat szerelünk minden olyan nyílászáró, erkély, terasz és falfelület fölé, elé, amely hosszas napsütést kénytelen elviselni a nap folyamán (vagyis főként a déli oldalra). Kaphatóak mindenféle kivitelű, rolós, összecsukható stb. árnyékolók, amelyek a szigeteléssel együtt tényleg nagyon sokat tehetnek a lakás hűtéséért. Mindez együtt lehet, hogy már komoly kiadás, de egyfelől sokkal komfortosabb körülményeket eredményez, másfelől pedig a fűtésszámlával egy-két év alatt megtérül.
Tudom, most sokan inkább a légkondira gondolnak, amely tényleg sokkal olcsóbb és egyszerűbb megoldásnak tűnik, ám erről mindenkit lebeszélnék. Először is a lakás hőmérsékletének 1 fokkal való csökkentése háromszor több energiát emészt fel, mint 1 fokkal való felfűtése, vagyis a villanyszámlánk nagyon meg fog ugrani. A légkondicionálót ráadásul csak nagyon óvatosan szabad használni, mert ha túl nagy lesz a különbség a kinti és a benti hőmérséklet között, a vérnyomásproblémákkal küzdők könnyen rosszul lehetnek. (Autóban is maximum hét fok legyen a különbség.) A légkondit évente karban kell tartani, mert akár veszélyes vírusok és gombák is kitenyészhetnek benne – például a pár éve világjárványt okozó SARS-vírus is elhanyagolt, hongkongi irodaépületek légkondicionálóiban született. Ezenkívül szárítja a levegőt s így a nyálkahártyát, amely fogékonyabbá válik a fertőzésekre. Na, soroljam még a további ellenérveket? :)
Természetesen a kánikulában is ki kell otthonról mozdulnunk, ezért ilyenkor sem árt az óvatosság. A feleségem például egész túlélőkészlettel vág neki a belvárosnak. Ez azt jelenti, hogy nagyon sok vizet visz magával, és az egész testét, fejét betakaró, ugyanakkor extravékony és nagyon laza ruhákat visel. Szoktam is viccelni, hogy lassan már muszlim asszonynak nézik, de kétségtelenül igaza van. A takarás megakadályozza, hogy a nap közvetlenül süsse a testét és a fejét; a bő, de vékony ruha hagyja szellőzni, párologni a bőrét, és a legkisebb szelet is átengedi; a sok folyadék pedig serkenti a vértermelést, márpedig több vér = magasabb vérnyomás.
Amilyen napimádó vagyok, én egész nap csak egy trikóban rohangálok – de szerencsére nincs is baj a vérnyomásommal. Reméljük, a jövő héten valami vízpartra is eljutunk, és akkor nem kell vigyázni annyira a feleségem vérnyomására sem…
